XII. Alsószeli Jurtanapok kapcsán

   A XII. Alsószeli Jurtanapok és Szabadegyetem megszervezése mégiscsak kerek évforduló. Hiszen az ősi életmód, a régi játékok felidézése nem zárja ki a régi mértékegységek említését, használatát: a tizenkettő pedig kerek egy tucatot jelent.

   Elmondhatjuk, hogy a szervezők – a Zele törzs és az Alszik vezetői építve Alsószeli gazdag kulturális hagyományaira, megmaradásunkat szolgáló, úgymond őseink dicsőségére, őseink tiszteletére tartalommal megáldó napokat szerveznek nemcsak a falu, de a környék több ezer érdeklődőjének tiszteletére, egyéniségünk tudatos megerősítésére.

   Alsószeliben már a két világháború közötti időszakban üdvös tevékenységet folytatott a Luther-kör, azaz az Evangélikus Leánykör, már 1920-ban bemutatkozott Knecroberger Katalin és Boros Béla pedagógusok irányításával. Nem maradt el tőlük a Karitasz, a Katolikus Fiatalok Szövetsége sem Burger Gizella tanítónő és testvére, Zsófia szervezésével. 1936-tól csatlakozott hozzájuk a Proletár Testedző Egyesület is. A három irányzat versengett egymással, de nem egymás ellen. Ennek a jelentőségét csak az 1945-1949-es évek után érezhettük meg. Ugyanis a Luther-kör és a Karitasz vezetőit, és tagjainak nagy részét délre sodorták a dekrétumok.

   A harmadik szerveződés tagjai 1949. június 6-ika, a Csemadok helyi szervezetének megalakulása után átvállalták – tapasztalataikat felhasználva – a kultúra irányítását. Így a magyar tanítási nyelvű iskola beindítása mellett elkezdődött – folytatódott a kulturális tevékenység is, amelynek vezető egyéniségei többek között Balog Béla iskolaigazgató, Burger Gizella tanítónő, Gombos Rudolf, Végh György, Haraszti Mária és természetesen Szabados László iskolaigazgató, Morovics Ibolya, Szomolai Adrianna és az itt meg nem nevezett többi Csemadok elnök és aktív tag.

   2015. július 2-5. az l. Alsószeli Jurtanapok és Nyári Szabadegyetem időpontja. Azóta június utolsó hétvégéje vagy július első napjai az eseménysorozat dátuma.

   Elnézést kérek, hogy ebben az újságcikkben mindenki nevét – akik már több mint egy évtizede részesei a szervezőmunkának – nem sorolom fel, de remélhetőleg lesz majd mód, hogy mindenki, aki szerepet vállalt az elmúlt évek folyamán a fárasztó, de hathatós eredményeket hozó tevékenységben  már név szerint is megemlítsük.

   Az indulás Francisti László és Puskás Attila nevéhez, valamint a két szervezet – a Zele törzs és az Alszik tagságának munkájához fűződik. E vezetők, s bizonyára az általuk irányított szervezetek tagjainak hitvallását a következőképpen fogalmazták meg: … a szlovákiai magyarság megmaradását a helyi kezdeményezésű  ifjúsági szervezetek szolgálják leginkább. Majd így folytatódik: … Az sem mellékes, hogy általában az az ember, aki fiatal korától részt vesz a közösségi munkában , az idősebb korában sem közömbös a kultúra, a közélet iránt.

   A történelmi eseményeket felidézve ide kívánkozik II. József jelszava /filozófiája/, uralkodásának módszere: Mindent a népért, semmit a néppel. Szerintem sokkal hatásosabb a következő megfogalmazás: Ne csak az emberekért, hanem az emberekkel együtt munkálkodjunk a magyarság megmaradásáért.

   Ágy tűnik, az alsószeliek a nagy tömegeket megmozgató rendezvényeik során ezt érvényesítik. Már az is dicséretet érdemel, hogy ugyanaz a 120-150 személy aktív részese – s már a környék településeiről is többen – a sátrak, a színpad összeszerelésének, a sütés-főzésnek, a felszolgálásnak, az alapanyagok beszerzésének – s még senkitől se hallottam, hogy elfáradt volna.

   Tanulmányozva a 12. Jurtanapok műsorának megszervezését, összeállítását, a fentebb idézett alapvető elv még inkább kibontakozik.

   Az természetes, hogy az ilyen szintű szellemi, kulturális és tudományos értékeket felvonultató rendezvények résztvevői a kimagasló eredményt és magas művészi színvonalat elért együttesek – magyarországiak és honiak egyaránt.

   Rendhagyó, és még annál is fontosabb , hogy a műsorok szervezői, összeállítói sosem feledkeznek meg, sőt fő feladatuknak tartják az Alsószelihez, a Mátyusföldhöz való kötődést. Hiszen az Apróvarsás Néptáncegyüttes, az Alsószeli Magyar Dalkör, a Bendő zenekar műsorainak megtekintését, bemutatását legfőbb feladatuknak tekintik, akárcsak a Zele törzs és hasonló hagyományőrzők bemutatóit is.

   Nem volt olyan fesztivál vagy szabadegyetem, amelyen hazai származású előadók /Szarka László, Puskás Tünde, Kovács Zoltán, Szomolai Tibor, e sorok írója és mások, mint például Hrbácsek-Noszek Magdaléna, Bukovszky László, Berényi József ne tartottak volna Alsószelivel kapcsolatos, vagy mátyusföldi tartalmú és jellegű előadásokat. Persze nem szabad megfeledkeznünk Szabados László a Jurtanapokat megörökítő fotóiról sem. Itt szükséges kiemelnünk Écsi Gyöngyi tiszteletes asszonyt, a nagy mesemondót, aki nevelő jellegű gyermekeknek szánt meséivel, énekszámaival szórakoztatja hallgatóit, szilárd kapcsolatot kialakítandó a kultúrához, erkölcsi szokásokhoz, értékekhez.

   Nem szabad elfeledkeznünk Alsószeli testvérközségeiről, valamint a rendezvény támogatóiról sem, akiknek a zöme helyi illetőségű vagy kötődésű.

   Talán mások is osztják nézetemet: Megmaradásunk lényege, hogy nem csak beszélünk, hanem teszünk is érte, ha a már idézett uralkodó elméletét a fentebb leírtak alapján kiegészítjük, megváltoztatjuk. Féja Géza, a népi írók vitatott egyénisége írta a Kuruc idők című regényében: Ti mindig csak azon rágódtok, hogy ki ment meg minket, a német a töröktől, vagy a török a némettől, holott egyik sem akar megmenteni. Mikor ébredtek arra, hogy ki-ki csak önmagát mentheti meg.

Pukkai László