Az élettársi kapcsolat útvesztőiről

   Korunk társadalmi változásainak köszönhetően egyre növekszik azoknak a párkapcsolatoknak a száma, melyekben a felek a hagyományos házasságkötésen alapuló családalapítástól eltérve, a tényleges együttélést tartva fontosnak és mérvadónak, élettársi kapcsolatban élnek. Úgy hisszük, hogy az oly sokszor hallatott „nekünk nem kell a papír” elv főként a fiatal párok körében nagyon elterjedt, viszont a felszín alatt ez a választás nem kerüli el a házasság intézményében egyszer már csalódott vagy éppen az első házastársat elvesztő középkorú vagy idősebb párokat sem. Bár a házasság kötelékére sokan úgy tekintenek, mint idejétmúlt társadalmi követelményre, a Szlovák Köztársaság jogrendje a mai napig az egyes jogok és kötelezettségek körében főként a házastársi viszonyban elő személyek jogállását szabályozza, nem kevés bonyodalmat okozva ezzel az élettársi viszonyban élők esetleges jogvitáinak rendezésében.

   A mai rovat háromhavi terjedelme sem lenne elegendő az élettársi és a házastársi viszony összehasonlítására az életünk során felmerülő összes élethelyzet tekintetében. Ezért illusztrációként emeljünk ki egy példát, amikor egy pár rövid ismeretség után a közös együttélést választja. A hölgy a kapcsolat kezdeti örömében eladja saját lakását, hogy párjához költözzön, és az eladásból szerzett teljes pénzösszeget párja lakásának felújítására és kibővítésére szánja, természetesen párja tartalékolt pénzét is a tatarozásba fektetve. A helyzet képletes bonyolításaként a hölgy feladja az előző jövedelmező állását is, így a költözés után mint a lakhatás, mint pedig az élelmezés területén párja lesz az egyedüli jövedelemszerző, és marad a felújított lakás kizárólagos tulajdonosa is. Az évek múlásával kapcsolatuk olyan szinten megromlik, hogy az élettársa egy napon felszólítja a hölgyet az elköltözésre és lakásának kiürítésére. A hölgy ellenkezése miatt az élettárs bírósági úton követeli a hölgy kilakoltatását, és miután a felek közt semmilyen írásos megállapodás nem született a lakás használatával kapcsolatban, a bíróság a lakáshoz fűződő tulajdonjog vagy bármilyen egyéb haszonélvezeti jog hiányában dönt a hölgy kilakoltatásáról. Így marad a hölgy állást és spórolt pénzt nélkülözve, tető nélkül a feje felett gondokban, hogyan követelje vissza annó párja lakásának felújításába fektetett tartalékát.

   A jogvita megoldása ebben a felállásban véleményem szerint roppant bonyolult és hosszasan elhúzódó lenne. Egyrészt több év elteltével és az élettársak tartalékainak összefonódásával nagyon nehéz bizonyítani a pénzösszeg tényleges befektetését a tatarozásba, másrészt pedig amennyiben a hölgy idegen ingatlanon alapuló befektetésére úgy tekintünk mint az élettárs jogalap nélküli gazdagodására, úgy a hölgy követelése a befektetés visszatérítésére a befektetést követő két éven belül elévül. Ehhez képest, amennyiben az élettársak kapcsolatuk elején házasságot kötöttek volna, úgy a házasságkötés pillanatától szerzett javakat házastársi közös tulajdonba szerezték volna (ez különös fontossággal bír, amennyiben az egyik társnak lényegesen nagyobb a jövedelme, bár a házastársi közös tulajdon nem érintené a férfi korábban szerzett ingatlanát), és a befektetés tényét és összegét is lényegesen egyszerűbb lett volna bizonyítani a házastársi közös tulajdon felosztásánál. A házasság javára szóló szempont továbbá az is, hogy a házastársnak házastársi viszonyból eredő joga van a másik házastárs ingatlanát használni a házasság alatt (tehát elvileg nem lehet kilakoltatni, ha csak nem áll fenn erőszak vagy más rendkívüli szempont), valamint válás esetén az elvált házastárs amennyiben egyedül nem tudja magát eltartani, kérheti, hogy a volt házastársa képességeinek, lehetőségeinek és vagyoni helyzetének függvényében járuljon hozzá az eltartásához.

   Az élettársi viszonyban élők tehát a házastársi viszonyhoz mérten törvényből eredően lényegesen kevesebb jogvédelemmel bírnak. Ahogy már említettem, a házastársi viszonyban védelmet biztosít például a házastársi közös tulajdon jogalapú intézménye, a kilakoltatás előtti védelem a házasság során, az elvált házastársak egymás iránti eltartási kötelezettsége vagy éppen a lakáspótlási kötelezettség válás esetén. Mindeközben az élettársi viszony jogi hátrányai nem csak a viszony megszűnésének következtében kialakult nehézségek során tapasztalhatók, hanem harmonikus kapcsolatok esetében az egyéb élethelyzetekben is jelen vannak, például az öröklés, örökbefogadás, közös gyermek vezetéknevének kiválasztása vagy az özvegyi nyugdíjra való jogosultság keletkezése során. Az említett nehézségekből számos helyzet jogilag kezelhető (pl. a befektetésekről és lakhatásról szóló írásos megállapodással, végrendelettel vagy a közös gyermeket illető jogügyletekkel), viszont minden esetben előrelátóan és körültekintően kell eljárni, még mielőtt az adott jogvita kialakulna.  

Ez a jogi tanácsadás nem teljeskörű; a korlátozott kérdésfeltevés, valamint a szűkös terjedelmi korlátok folytán nem minden esetben alkalmas az adott probléma mindenre kiterjedő megválaszolására, valamint a teljes jogi vélemény kialakítására. Ennek következtében sem a szerkesztőség, sem pedig a választ adó ügyvéd nem vállal teljeskörű felelősséget az adott jogi tanács gyakorlatban való felhasználásáért. A felmerült jogi problémájával kapcsolatos végső döntése előtt mindenképpen konzultáljon jogi képviselőjével.

Mgr. Kőrösi Ildikó, ügyvéd