Vízkelet híres prímása

   Az 50-es években gyakran jártam a vízkeleti Péróban barátomnál, Farkas Józsinál. A látogatások alkalmával mindig zenészek csoportjával találkoztam. Mivel a férfiak nem dolgoztak, állandóan zenéltek, próbáltak. Így volt ez már a régi időkben is, az öreg zenészek adták át tudásukat a fiatalabbaknak, a gyerekek szinte beleszülettek a zenébe.

   A vízkeleti cigányok mindig muzsikusoknak vallották magukat. Az 50-es években öt cigányzenekar volt Vízkeleten. Vezetőik: Farkas Gyula – Hurák, Farkas Imre – Icig, Lakatos Béla – Begye, Lakatos Géza – Krobók, Lakatos József – Piri.

   Közülük Farkas Gyula bácsi zenekara volt a legrégibb. A múlt század 30-as éveiben több zenés színművet kísértek a kosúti műkedvelők előadásaiban. A zenekarból később kivált Farkas Imre, Gyula bácsi öccse, aki új zenekart alapított.

   Farkas István apjától, Farkas Imrétől kapta az első leckéket, mint gyerek mindig ott volt a banda közelében. 15 éves korában került a bandába. Sokat és kitartóan tanult Jutitól is, a híres galántai prímástól. A magyarnótát és a slágereket a lelkébe szívta. Jó megjelenése, zenei hallása, sugárzó mosolya által ő lett apja zenekarának prímása. A zenekar évről-évre nagyobb népszerűséget szerzett nemcsak Vízkeleten, de vezető zenekar lett az egész járásban.

   Pisti, ragadványnéven Rottya zenekara sok kulturális rendezvényen zenélt a faluban. Muzsikált menyegzőkön, táncmulatságokon, kabaréműsorokon kísérte az énekeseket, utána pedig a banda játszotta a talpalávalót is.

Epizód a zenekar életéből:

• A futballmérkőzések félidejében, amikor a játékosok pihentek, a zenekar szórakoztatta a pálya szélén összegyűlt drukkereket. A zenekar két tagja kalappal járta körbe a pályát egy kis adományért.
• Nyáron, a kocsmaudvaron voltak a táncmulatságok, az úgynevezett „leveles szín” alatt. Megszokottá vált, hogy tánc közben a zenekar tagjai leszólították a táncoló párok férfi tagjait - „kalap-adományra”.
• A mulatságra, lakodalmakra előre kellett foglalót adni.
• A zenekar bevételének elszámolásánál a prímás másfélszeres összeget kapott. A papírpénzt nagyság szerint osztották el, hogy mindenki kapjon belőle, ez így volt az aprópénzzel is.

   A cigányok egymás között csak a ragadványnevet használták. Pisti zenekarában többen muzsikáltak, de a zenekar alapját az alábbi tagok alkották: Pisti - prímás, apja Farkas Imre – Icig, Farkas István – Bumba, Farkas Lajos – Tulaj, Dömény Zoltán – Bútyor, Lakatos Ferenc – Zenó, Farkas István – Nyápic, Farkas József – Meje, Lakatos Imre – Huli. A zenekarhoz később csatlakoztak: Farkas Imre – Dzsungvaj, Lakatos János – Pecsét, és ha kellett, még mások is. Később Pisti bevette a zenekarába fiát, akit szintén Pistinek hívtak, akire időnként rábízta a zenekar vezetését is.

   A híres prímást, Farkas Istvánt a járás több zenésze kísérte utolsó útjára. Vízkeleten a régi cigányzenészek kiöregedtek, a gyerekeknél pedig már nem volt igény arra, hogy tovább vigyék a zenész dinasztiák hagyományait. Fia Pisti, már nem tudott az apja nyomdokaiba lépni, mert megváltoztak a zenei stílusok iránti igények. Így a cigánybandák és a híres prímások lassan a feledésbe merültek.

Kozma Géza, Vízkelet község krónikása