Virágzó kultúrélet Vízkeleten

   A Vízkeleti Községi Népiskola tantestülete Uhlárik Sándor, özv. Mártonné Uhlárik Margit, Rózsár Dániel, Rózsár Ilona és Erdélyi Katalin nagy gonddal, hozzáértéssel és odaadással ápolták az 1930-as évek elején falunkban a kultúrát, az akkor nagyon közkedvelt színjátszást. Nem csak az iskola tanulóival foglalkoztak, hanem az ifjúsággal és a felnőttekkel is.

   1930. május 8-án és 9-én Rózsár Dániel és özv. Márton Árpádné tanítók Korpás Ferenc segédjegyző vezetésével, a falu ifjúsága három egyfelvonásos színdarabot adott elő Testamentum, Sarci és Hány óra Zsuzsi? címmel. Az előadásból befolyt összeget, közel 2000 koronát a létrehozandó ifjúsági színpad költségéinek fedezésére különítették el. A felnőttek júniusban adták elő – A bor – című vidám színművet. Ez a darab mentes volt a korabeli népszínművek hamis sallangjaitól és látványosságaitól, s hiteles lélekrajza igazi érték volt.

   1931. június 27-én bizonyítványosztással fejeződött be a tanév. A tantestület a felnőttekkel közösen ismét színielőadást rendezett. A színjátszócsoport a – Katóka őrmesterné - című három felvonásos népszínművet adta elő, mellyel nagy közönségsikert aratott. Az előadás tiszta jövedelmét a Vízkeleti Helyi Önkéntes Tűzoltóegylet felszerelésének megvásárlására fordították.

   1932. május 15-én és 16-án a vízkeleti ifjúság ismét színi előadást rendezett. Három egyfelvonásos darab került színre - A piros bugyelláris, A gunyhó előtt és a Szecskavágó. Az előadás tiszta jövedelmét ismét az önkéntes tűzoltóegylet felszerelésre fordították.

   1934. június 17-én és 18-án került bemutatásra Szigligeti Ede A cigány című színműve, melyet nagy gonddal készítettek elő, valamint az Évike” című gyermekelőadás. Mindkét darabot a községi népiskola pedagógusai – Rózsár Ilona, Erdélyi Katalin, Rózsár Dániel és Scheiner Amália rendezték. Közös erővel dolgoztak a siker érdekében, közösen a falu ifjúságával, és a várt siker nem maradt el. Egyes szereplők oly hűen alakították a rájuk rótt szerepet, hogy hivatásos színészeknek is dicséretükre válhatott volna. Dicséretet érdemel Scheiner Amália kisegítő tanítónő, aki fáradhatatlanul festette a gyönyörű háttereket, oldalfalakat és kulisszákat. Az előadás nagy sikert aratott, a bevételt a helybéli tűzoltó testület javára ajánlották fel. Az előadásra a szövetkezet udvarán felállított egyesületi színpadon került sor. A kedvezőtlen időjárás ellenére a két előadás bevétele 1800 korona volt, amely akkor, a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel, nagy összegnek számított. Az előadások sikere és a bevételi összeg a színészek csodálatos alakításának és a rendezők sikerének köszönhető.

   Az „Évike” című mesejátékot 1934. június 29-én és július 1-én adták elő. Ezen alkalommal Erdélyi Katalin tanítónő vezetéséve fellépett a 40 tagú énekkar, mely két és három szólamú dalokat adott elő. A jól sikerült előadás bevétele 475 korona volt, melyet egy ifjúsági zászló varratására fordítottak.

   1934. június 20-án és 29-én került színre a tantestület által betanított és az önkéntes Tűzoltó Testület javára rendezett. Dénes György a „Német szó” című háromfelvonásos népszínműve. Mind a három előadás nagy látogatottságnak örvendett.

   Sikeres, példamutató és odaadó munkát végeztek a tantestület tagjai, akik fáklyavivői voltak a magyar kultúrának, felkarolták az ifjúságot, és a felnőttek tudását gyarapítva méltó lámpásai voltak a falu kulturális életének.

Kozma Géza, a falu krónikása