Via Bohemica

A magyar cseh kereskedelmi egyezmény

   A visegrádi királytalálkozón, 1335 novemberében megjelent fejedelmek szabályozták az északi kereskedelmi utak forgalmát. Ennek alapján rendezte I. Károly magyar és János cseh király az országaik közötti kereskedelem kérdéseit: az útvonalat és a vámokat. Az intézkedéssel az árumegállító joggal rendelkező Bécs városát szándékozták az északon haladó kelet-nyugati kereskedelem útvonalából kikapcsolni.

   A mi kereskedőink, mint Csehország s más, távolabbi országok kalmárai, az alább leírt országos közutakon kötelesek járni és közlekedni

   Mi, Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya oklevelünk révén kihirdetjük, emlékezetül adva mindazoknak, akiket illet, hogy miután az az országos közút, amelyen innen, a mi királyságunkból Csehországba és más szomszédos országokba kereskedők közlekednek, s viszont Csehországból és más távolabbi országokból a mi előbb említett királyságunkba áruikkal és kereskedelmi javaikkal érkeznek, a háborús és békétlen idők óta gonosztevő emberek csalárdságai, s jogtalan vámkivetések következtében jóformán mindeddig és egészen mostanáig elhagyott volt, mi, minthogy az Istentől reánk bízott tisztünkből fakad – az egymás közti kényelmesebb és nyugodtabb közlekedésük megjavítására és helyreállítása fordítván gondolatunkat – először és kiváltképpen a felséges és kiváló fejedelemmel, János úrral, ugyanazon (Isteni) kegyelemből a csehek dicsőséges királyával, ami igen kedves rokonunkkal tanácsot tartottunk, s a fentebb említett dolgok ügyében behatóan érdemes megbeszélést folytattunk. Majd pedig – mindkét királyság javát figyelembe véve – királyságunk főpapjaival és báróival gondos tanácskozásra került sor. S az ő tanácsukra elhatároztuk, hogy mind a mi kereskedőink, s mind Csehország s más távolabbi országok kalmárai az alább leírt országos közutakon kötelesek járni és közlekedni, s vámokat csak az alábbi megjelölt helyeken és módokon tartoznak elrendelésünkre fizetni. Tudni illik: a kereskedelmi áruk után nyomvonalat kell fizetni a magyar királyság határai közé való első belépéskor Fehéregyházán, amelyet közönségesen Újvárnak neveznek, azután pedig Sasváron vagy Szenicen minden egyes kereskedő kocsi után, amit közönségesen rudas szekérnek mondanak, fizetni kell egytizenhatod márkát, vagy három garast, továbbá minden, aynczasnak nevezett szekér után fél vám, az az másfél garas jár. Innentől kezdve csak Jablonicnál, Korlátkő vára vidékén kell hídvámot leróni, mégpedig minden kocsit húzó ló, vagy ökör után egy bécsi dénárt, továbbá az eladásra szánt jószágok közül két nagyobb után ugyancsak egy bécsi dénárt, azután négy kisebb állat után – mint amilyen a juh, kecske és disznó – szintén egy bécsi dénárt és nem többet. Ezt követően a Bikszárd vagy Binóc faluban kötelesek annyi vámot fizetni a kalmár szekerek után, mint amennyit Sasváron és Szenicen kell. Ezután Nagyszombattól Budáig az alábbi helyeken kell vámot szedni a kereskedő árus szekerek után a fent említett módon: először Farkashidán, azután Semptén, majd az esztergomi érsekség Nyárhida és Udvard nevezetű helységeiben, azután a Dunán túl még Esztergomban, majd Csabafaluban, utána Óbuda vára előtt, Szent Jakab falván. Budaváros kapujában csak a kocsik után kell vámot szedni úgy, amiként azt feljebb jeleztük. Még azt is kihirdetjük, hogy a fent említett vámhelyeken nem szabad a kocsikat megállítani.

Dr. Pukkai László