„Múlt és jövő határvonala ez a pillanat - a maturandusból maturáns lesz, az érettségizőből érett. Habár zömében diákok maradtok, minőségben mégis új állapotba kerültök, hisz felnőtt módon kell majd helytállni. Ilyen értelemben a diákéveket kiszolgáltátok, kiérdemeltétek az elbocsátó szép üzenetet, a diák obsit-levelet. Búcsúzóul idézem:
Fogd hát, ki voltál sok évig deák!
Mostantól nem léssz többé az.
Helyet váltasz, s véle szerepet cserélsz.
Voltál felelő, lészel felelős.
Voltál elfoglalt kötetlenül, most kötve leszel az.
Voltál, kit számon kértek, s leendsz ki számon kér.
Múlt s jövő mezsgyéje ez az idő,
Hivatásszeretet és tisztesség nyisson utat rajta
Ezzel bocsát el téged ez az iskola
Kedves Diákok!
Tarisznyát kaptatok a vállatokra, karotokat rövidesen nehéz csokrok húzzák, a régi szokás szerint kezetekben a vándorbottal indultok, búcsúztok.“
(részlet Marsall János beszédéből)



