Váncsa István: Lakoma

   Ajánlom figyelmükbe: az irodalmi szakácskönyveket. Elolvasásra. Persze főzni is lehet belőlük. Az már csak plusz, hogy érdemes olvasni is őket. Mint bármelyik szakácskönyvet, a különbség az, hogy ezektől irodalmi élménye is lehet az embernek. Szögezzük le az elején, aki még teát sem tud főzni, vagy csak hetente egyszer megy be a konyhába és mindegy neki, mit eszik, ne kínlódjon ezekkel a könyvekkel. Élvezetet az talál bennük, aki az ételben is meg az irodalomban is. Nem vagy-vagy. És.

   Kezdjük egy magyar klasszikussal: Lénard Sándor: A római konyha című művével. Ez egy komoly szakácskönyv, ami abból is látszik, hogy nincs benne kép. Benne vannak viszont a római ételek, többnyire a fejlődéstörténetükkel együtt és mivel római ételek, szép lassan megismerkedünk a Város történetével is az ételeken keresztül – úgy jó kétezer évre visszamenőleg. Jó ezt a könyvet olvasni, megnyugtatja az embert. Ahogy a többi Lénard-írás is, alkalomadtán lesz róluk szó a könyvajánlóban.

   Halász Zoltán a magyar gasztroirodalom nagy öregje volt. Három könyvét ajánlom figyelmükbe: elsőként az 1974-ben megjelent „Gasztronómiai kalandozások Európában“ címűt, amelyben a szerző országonként járja végig az ételek történetét és bőven közöl  recepteket is. A könyv a főzés történetével kezdődik, ez is tanulságos. A „Mesélő szakácskönyv“ 1985-ben jelent meg, a cím igaz, a szerzőnek jó mesélőkéje van – főzésről, fűszerekről, húsokról, zöldségekről, híres ételekről mesél. Halász Zoltán munkásságának mintegy összegzése a 2003-ban megjelent „Étel és Irodalom“ című kötet. Az előző könyvek témáit megtoldja egy gasztronómiai világutazással. Érdekes, szép kiállítású kötet.

   Alexandre Dumas – a Három testőr és a Monte Christo grófja írója – élete fő művének a Nagy konyhaszótár (Le grand dictionnaire de cousine,1873) című könyvét tartotta. Potom 1200 oldal. Magyarul 2014-ben jelent meg belőle egy válogatás Konyhaszótár – Alexandre Dumas szakácskönyve címmel. A receptekhez kedves kis történetek is tartoznak, a szerző nem tudja megtagadni önmagát – nem is akarja - úgyhogy annyira irodalom a szakácskönyve is, mint az emlegetett művei. Ezzel az állításommal lehet vitatkozni, de csak a Konyhaszótár elolvasása után ildomos. Akkor viszont ez az írás már elérte célját. Pedig a java még hátra van.

   Ez a „java“ pedig Váncsa István szakácskönyveit jelenti. Tulajdonképpen miattuk írom ezt az ajánlót, annyira lenyűgöző három kötet. Nem zsebkönyvek, a legvékonyabb 590 oldal. De vegyük őket sorra. Az első: Váncsa István szakácskönyve; Ezeregy+ recept; bővített kiadás. A bővített szó lényeges, ebben az esetben a lecsóról, kolbászról és az italokról írt esszéket jelenti a bővítés. A második: Lakoma; első kötet; A görög, török, ciprusi, libanoni, egyiptomi, marokkói, tunéziai, máltai konyhák legfinomabb ételeiből. A harmadik: Lakoma; második kötet;  Az itáliai konyhák legfinomabb ételeiből.  Nem olasz és nem egy konyha. Mert például a szárd az szárd, a valdosztáni meg valdosztáni – a konyhában is.         

   Váncsa Istvánt ismerhetik a nem olvasó emberek is  a Heti Hetesből. További fokozatai: Hócipő, Élet ÉS Irodalom, szakácskönyvek. Vagy HetiHetes, Hócipő, szakácskönyvek, ÉS. Nehogy valaki eltévedjen: mindkét sor föntről megy – fölfelé. További jellemzők: alaposság, tudás, őszinteség. Ilyen mértékben ritkán jönnek össze szakácskönyvben (Váncsa-szinten máshol se nagyon). Ezekben a könyvekben nem csak ételreceptek vannak, hanem történetek, esszék, novellák – érdekesen, jól megírva. Viszont képek úgy nincsenek, hogy nem is hiányoznak.  Váncsa István némelyik receptjében több a nyelvi lelemény, mint egy északi krimiben vagy egy pártprogramban és  ilyen receptekből annyi van, hogy érdemes miattuk végigolvasni a könyvet.  Hogy ne vegyenek zsákbamacskát, olvassák el a könyvüzletben bármelyik kötet előszavát és/vagy a bevezetést, az itáliai kicsit hosszabb, de ez ne szegje kedvüket. Ha szöveg első olvasatra megfogta valamijüket, akkor már le se tegyék a könyvet. Ha nem, nyugodtan próbálkozzanak legközelebb. Egyszer majdcsak sikerül. Az ismerkedésre érdemes időt szánni, mert nem divatos könyveket ajánlgatok itten, hanem időtálló, befektetésre is érdemes, egy életre szóló komoly műveket. Főzni még én is tudok belőlük.

   Ha házunk táján keresünk irodalmi szakácskönyvet, érdemes megemlíteni Peter Ševčovič két kötetét: Z kuchyne starého Prešporka és Z kuchyne bohémskej Bratislavy. Érdekes, szellemesen megírt, tárgyilagos könyvek. Annak ellenére is érdemes elolvasni őket, hogy szlovákul íródtak. Valamennyire azért benne vagyunk. Továbbá benne vagyunk Silvia Pilková Poklady slovenskej kuchyne című konyvsorozatának Dolné Považie és Podunajsko részeiben, találunk benne peredi és sellyei receptet, meg „kőttíst“, morványt és görhönyt is.

   Hozzáférhetőség (a könyvekhez, mihez máshoz): Molnár-könyvkereskedés, Családi Könyvklub, stb. A netesek meg úgyis a neten keresik.

Gaál Joska