Változások a végkielégítés jogi szabályozásában

   Talán még néhány olvasónk emlékezik két évvel ezelőtti összefoglalómra a végkielégítésről, melyet azzal zártam, hogy az akkori szabályozásban változás várható (lásd lapunk 2011/2 számát). Ez 2011. szept. 1-i hatállyal be is következett a Munka Törvénykönyvének 257/2011 sz. módosításával, amely liberálisabb, rugalmasabb szemléletmódot próbált bevinni a munkaviszonyokba. A végkielégítést illetően is jelentős változásokat vezetett be, hiszen eltörölte a nálunk megszokott (más országokban viszont egyáltalán nem gyakori) végkielégítésre való jogosultságot abban az esetben, amikor a munkavállaló ledolgozza a felmondási időt. A felmondási idő alatt végzett munkáért járó bérrel párhuzamosan csak egyetlen esetben maradt meg a végkielégítésre való jogosultság: ha a felmondás munkahelyi baleset vagy egészségkárosodás, ill. annak veszélye miatt történt (természetesen csak akkor, ha ezeket nem a munkavállaló okozta) – ilyenkor a végkielégítés mértéke a havi átlagkereset tízszerese. Más okból történő felmondásnál tehát a munkavállaló választhatott, hogy ledolgozza a felmondási időt (részben vagy teljes mértékben), ill. egyezséggel végkielégítés kifizetése mellett távozik, melynek mértéke megegyezett a felmondási időért járó bérrel (1-3 havi bér). A racionálisnak mondható új rendelkezés azonban nem sokáig volt érvényben, mivel a Munka Törvénykönyve legutóbbi 361/2012 sz. módosításának köszönhetően 2013. január 1-ével ismét a régebbi szabályozás lépett érvénybe, tehát újra jár a végkielégítés a ledolgozott felmondási idő után is. Változott a végkielégítés mértéke is, amely a munkáltatónál ledolgozott évek számától és a munkaviszony megszűnésének módjától (felmondás vagy megegyezés) függően ezentúl 1-5 havi bér. Természetesen a jelenlegi jogszabály csak azokra a munkavállalókra vonatkozik, akiknél a munkaviszony megszűnéséhez vezető felmondásra vagy megegyezésre 2012. december 31. után kerül sor.

   Az említett változások nem érintették a végkielégítésre való jogosultság feltételeit, tehát végkielégítés továbbra is akkor jár, ha a munkaviszony a Munka Törvénykönyve 63. § 1. bekezdés a), b) vagy c) pontjában felsorolt okokból kifolyólag szűnik meg (a munkáltató átszervezése, létszámleépítés, ill. a munkavállaló egészségi alkalmatlansága).

Mgr. Szekeres Klaudia, ügyvéd
Tel.: 031-7796006, 0914-240723