Idén 20 éve, hogy megalakult a Szent Király Szövetség, amelyet azon magyarországi, erdélyi és felvidéki települések hoztak létre, melyek nevükben hordozzák Szent István, illetve a „szentkirály” elemet. Az első találkozóra Csíkszentkirályon került sor, s ennek tiszteletére az ideire, a jubileumira ismét itt gyűltek össze augusztus 5-7-én a ma már 21 tagközséget számláló szövetség képviselői.
A négy felvidéki település egyike a mátyusföldi Vágkirályfa, amely eddig valamennyi találkozón vagy gazdag műsorral vagy néhány tagú képviselettel vett részt az évente más-más településen megrendezett eseményen.
Hagyományosan közgyűléssel kezdődött a találkozó hivatalos része. Bergendi Ferenc, Vágkirályfa polgármestere ünnepélyes keretek között adta át Székely Ernőnek, Csíkszentkirály polgármesterének a Szövetség zászlaját. „Ez a találkozó a Kárpát-medencei magyarságról szól, itt el tudjuk mondani problémáinkat, erőt tudunk meríteni egymástól, és megismertetjük a néphagyományainkat. Olyan ez, mint amikor egy család minden tagja egy évben egyszer összegyűl” - hangsúlyozta nyitó beszédében a házigazda, Székely Ernő. A továbbiakban a Szövetség jövőjéről volt szó, leginkább az ifjúságot érintő javaslatok hangzottak el. Abban mindannyian megegyeztek, hogy a Szövetség szoros kapcsolatára, együttműködésre szükség van. Péter György Árpád, Kalotaszentkirály alpolgármestere itt ismertette annak a pályázatnak (Europa for Ciziten – Európa a polgárokért) a sikerét, melyről jómaga is csupán egy nappal korábban értesült. Nevezetesen, hogy a Szövetség 7 települése, köztük Vágkirályfa is részesül abban a kulturális támogatásban, mely a kalotaszentkirályi községnapokhoz kötődik. A kellemes meglepetés némi zavarral is párosult, mert mindössze három hét állt a szervezők, ill. résztvevők rendelkezésére, hogy műsorral és a települést bemutató előadással készüljenek úgy, hogy közben nagy utat is kell megtenniük Kalotaszegre.
E tekintetben Bergendi Ferenc rugalmas segítőkre talált. A vágkirályfai Muskátlis néptánckör vezetője, Daru Bertalan Elvira örömmel vállalta el a feladatot, hogy a sok sikeres fellépést megélt kis csapat tagjait a nyári szünet ellenére összetoborozza. A szervezés ügyesen ment, a szülők is támogatták az utazás megvalósulását, négyen közülük csatlakozva a csapathoz biztosították a zsenge korú táncosok felügyeletét.
Kalotaszentkirályról tudni kell, hogy 1991 óta minden év augusztus első hetében népzene- és néptánctábort szerveznek. Ez egy nemzetközi rendezvény, ahová a világ minden sarkából (még Japánból és az Egyesült Államokból is) összegyűlnek a fiatalok, akik kalotaszegi táncot, zenét szeretnének tanulni.
Nem kis feladatra vállalkoztak tehát a táncosok és vezetőjük, a település közönsége nagyon színvonalas előadásokhoz szokott. Most is nemzetközi mezőny gyűlt össze, és gyermekeinknek itt kellett helytállniuk. A hosszú és fárasztó út ellenére a gyerkőcök jókedvűek voltak. Szombaton délelőtt a közeli székelyjói vízesést csodálhatták meg, és a több kilométernyi túra ellenére sem lankadtak el.
A délután már a helyi rendezvény jegyében zajlott. Azt hinné az ember, hogy a kis táncosok ennyi fellépő és a nagy közönség láttán megilletődtek. Épp ellenkezőleg. Rendkívül magabiztosan, fegyelmezetten követve vezetőjük utasításait adták elő a gazdag koreográfiájú műsorukat, Jönnek a huszárok című táncos mesejátékukat. A siker nem is maradt el. Jóleső érzéssel nyugtázhattuk: a kicsik felnőttek a nagyok produkciójához. Méltón képviselték nem csak Vágkirályfát, de Felvidéket is.
Míg sok helyen gyakori panasz, hogy a legidősebbekkel megszűnnek a hagyományőrző csoportok, addig Vágkirályfán apró lábak ropják a néptáncot. Megható az a lelkesedés is, amellyel a magyar népdalok iránt érdeklődnek. Az autóbuszban órákon át vidáman énekeltek, vezetőjükkel együtt egymást felülmúlva kezdtek újabb és újabb népdalba.
Köszönet és elismerés Daru Bertalan Elvirának eddigi elvégzett munkájáért, azért, hogy meg is tartja a lelkesedést a gyerekekben. Külön köszönet illeti a szülőket, azokat, akik elkísérték a kicsiket, és azokat, akik támogatták e fellépés megvalósítását.
Bergendi Mónika