Vágai tollfosztók

   A 20. század első felében általánosan ismert népi hiedelmek és népszokások elevenen élnek az idősebb generáció emlékezetében. Az időjárásra vonatkozó jóslások közül csak néhányról teszünk említést. Ha Vince napján esett az eső, azt jósolták, hogy tele lesz a pince. A nagypénteki eső nagy szárazságot, vagy tűzesetet jelentett. Úgy tartották, hogy nagypénteken nem szabad mosni, sem földet mozdítani, mert az nagy szerencsétlenséget jelenthetett. Ha sötét felhők közeledtek a falu felé, siettek a templom harangját meghúzni, hogy a jégeső elkerülje a határt. Nagy viharban többféle praktikát alkalmaztak. Hogy a villámcsapást elkerüljék, kidobták az udvarra a sütőlapátot. Szentelt gyertyát gyújtottak és a lángjában egy szem „bariskát” (szentelt barka) égettek el.

   A családi és évközi szokások köre gazdag volt a lakosság körében. Gyakoriak voltak a csoportosan végzett munkák. Ilyen volt ősszel a kukoricafosztás, amelyben általában a szomszédok segédkeztek. András napja a szerelmi jóslások egyik nevezetes napja volt. E napon az a lány, aki  szerette volna tudni, hogy ki lesz a férje, egész nap böjtölt Este mosakodás után törülközés nélkül feküdt le, s az éjjel megálmodta, hogy ki lesz a jövendőbelije. A gazdaság eredményességére irányultak a Luca napi szokások. Ezen a napon nem volt szabad varrni, mert úgy hitték, akkor egész évben nem fognak tojni a tyúkok. Azt is tartották, hogy ezen a napon fosztani kellett, mert akkor „szétszaggatták a tyúkok seggit”. Az adventi időszak közösen végzett munkája volt a tollfosztás. Ilyenkor egy-egy háznál 20-25-en is összejöttek. Az esténként végzett munka után pattogatott kukoricával, főtt lóbabbal, „csípkával” (aszalt alma), cukorrépából és céklából cukros-ecetes-köménymagos vízzel készült kompóttal, kávéval vagy teával kínálták a tollfosztókat. Az áldomásra görhönyt készítettek. December 15-től 23-ig 9 napon át a rózsafüzér társulat tagjai a ,,szálláskeresést" járták. Papirosból kis oltárt készítettek, amely a betlehemi családot ábrázolta. Zöld gallyakkal kidíszítve vitték esténként házról-házra és imaestét tartottak.

Dr. Pukkai László Vága község története című könyvéből

A fotó Farkas Róbert gyűjteményéből való.

A vágai tollfosztók balról jobbra: 
Hornák Irma (született: Forró), Szabó Júlia (született: Szabó) és Forró Júlia (született: Kubica).