Vága történelmi fotókon

   Községünk a Kisalföld északi határán, a Vág folyó jobb partján terül el. A zobori apátság birtokainak a 12. század elejéről származó, rekonstruált rajzán a Vág folyót Wag-ként írták, Vága települést Vaga-ként, Nemeskajalt Quayol-ként, Sopornyit pedig Supurni-ként írták az 1113-ból származó oklevélen. A lakosok között elterjedt hagyomány szerint e községet három, Erdélyből ide menekült, magyar halászcsalád alapította, u. m. a Nagy-Józsa, a Puskás és a Szabó családok. Az 1910-es vágai népszámlálási adatok számokban: lakosság összesen: 2 036 fő. Lakosság megosztása nemzetiség szerint: magyar 2 030 (100%), szlovák 5, egyéb 1 fő.
   A 19. század 70-es éveiben a vágai vízimalmok száma 11 volt. Tulajdonosai a község alábbi lakosai voltak: Lukács Márton, Antal József, Fördős Antal, Karácsony Antal, Kozmér Antal, Józsa János, Fördős Dávid, Kiss Lajos, Lulovics Alajos, Lulovics Vince, Fördős János. Az egyes hajómalmok egymástól való távolsága kb. 20 méterre volt meghatározva, és a Komáromi Folyammérnöki Hivatal felügyelete alatt álltak.
   Vágán a 19. században a legjelentősebb tanítónk, Győry István volt, aki több mint fél évszázadig látta el tisztségét, akit a tanügy területén kifejtett munkájáért elismerésben részesítette az akkori közoktatási miniszter Eötvös József és tanítóságának 50 éves jubileuma alkalmából üdvözölte az esztergomi érsek is. A vágai iskola fenntartója a 19. század 2. felében a római katolikus hitközség volt. Az új emeletes iskola felépítéséhez az esztergomi Simor János bíboros 1200 forinttal, a község pedig 8000 forint kölcsönnel járult hozzá. Vága a 14. század elejétől az esztergomi érsekség birtoka volt.

Farkas Róbert - Vága