Úttalan utakon, a puszta gyermekének életútja

   A könyv bemutatójára a Csemadok megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen került sor.

   Miről szól, mit tartalmaz ez a könyv? Egy emberöltő időről szól, 85 esztendő viszontagságairól, nemcsak a szerző, hanem sok százezer magyar ember sorsáról, az elnyomás, a megaláztatás a kisemmizés útjáról, a felvidéki magyar közösség tragédiájáról, az igazság, a kiút keresésének lehetőségeiről, a szabadságról.

   Tizenkét fejezetében csaknem 500 oldalon ismerteti életünk igaz történetét az 1930 – 2014-es időszakban. Tartalmazza a kiskondás gyötrelmes életútját a Magyarok Világszövetsége felvidéki tagozatának elnöki tisztségéig. Tartalmazza a bemutatkozást, a Rózsa családról szóló ismertetőt, a gyermekkor emlékeit, az iskolapadokban eltöltött 18 évet az elemitől az egyetemig. Közéleti tevékenységét a diktatúra idején, a Csemadokba végzett sokszínű, sokrétű önzetlen munkáját, politikai tevékenységét az Együttélés Politikai Mozgalomban, a Magyar Koalíció Pártjában, a Világszövetségben. Országjáró előadásait Somorjától Nagykaposig. A közigazgatásban végzett munkáját, parlamenti működését a 3 választási időszakban, ügyvédi tevékenységét Esterházy János védelmében, a földtörvény megvalósításában, a milléniumi emlékoszlopok sikeres védelmében a kassai, besztercebányai, zsolnai bírságokon.

   A könyv ismerteti részvételét az ismert 144. számú alkotmánytörvény kidolgozásában, és a Csemadok Galántai Felhívásának megfogalmazásába. Magyarázatai, jogi véleményei az alkotmányról, a jogról, a törvényről, az egyenlőség fogalmáról segítségül szolgál a társadalmi viszonyok megértésében.

   Könyve megírásával édesapja kérésének tett eleget: Fiam, neked élned kell bármilyen körülmények között, hogy megírhasd, hogyan éltünk mi az emberpróbáló nehéz időkben. Betartotta édesanyja számtalanszor elmondott óhaját is: Kisfiam, jó legyél és vigyázz magadra.

Annak jellemzésére – mily korban élt, Radnóti Miklóst hívja segítségül:

„Oly korban éltem én a földön,
Mikor a besúgás érdem volt s a gyilkos,
Az áruló, a rabló volt a hős, -
S ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
Már azt is gyűlölték, mint a pestisest.”

   A könyv írója szorgalmazta az önkormányzati rendszer, az autonómia létrehozását. Hirdette: Magyarnak lenni büszke gyönyörűség. Mert mik vagyunk mi magyarok? A tudás népe, a szabadság őrzői, Európa védelmezői, a múlt nagy népeinek – a szkíták, sumérok, avarok, etruszkok rokonai, Attila nagy népének maradékai itt, a Kárpát - medencébe, őshazánkban.

   Kimondja félelem nélkül: Mi büszke felvidéki magyarok, nem voltunk, nem vagyunk és nem is leszünk soha sem a szlovák nemzet, sem más hatalom alattvalói, napszámosai. Egy népnél sem vagyunk alábbvalók. A kiadvány ébredésre szólítja a magyarságot, hiszi és vallja: Lesz még tavasz, lesz még kikelet. Isten bennünket úgy segéljen!