Útban Mátyusföldről Budapest felé...

Épp két esztendeje, 2013. november 22-én, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium fennállásának 60. évfordulója tiszteletére rendezett emlékesten hallottam először Bergendi Áront. Akkor, mint a neves mátyusföldi gimnázium egykori diákja Arany János A walesi bárdok c. balladáját adta elő. Tapintható, megrázó csend ült a teremre, s az előadás végén néhány másodpercnyi szünet után zúgott fel a taps a több száz főnyi közönség felől. Felejthetetlen volt az élmény. Az emlékeket Áron így idézte.

   Harmadéves hallgatója voltam a Gór Nagy Mária Színitanodának, amikor Hlavaty Márta tanárnő felkért erre az előadásra. Bevallom, nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy egykori iskolám falai között, tanáraim előtt végzős színinövendékként kell bizonyítanom. Jól estek az elismerő szavak….

2014 márciusában szülőfalud, Vágkirályfa felől érkezett egy hasonló felkérés. Évfolyamtársaiddal együtt a teltház előtt előadott irodalmi összeállítás után szem nem maradt szárazon.

   A csehszlovákiai magyar kitelepítések emlékkonferencia záró pillanatai voltak ezek. Rendhagyó műsor volt, Kovács Gábor Dénes rendezésében, melyet kizárólag ez alkalomból állítottunk színpadra. Számunkra is megrázó volt első olvasatban az összeállítás. Előadásunk sebeket tépett fel, régi sebeket gyógyított… Ez is a színészi munka része.

A fentiekből kiderül, hogy a GNM Színitanoda növendéke voltál. Hogyan emlékezel ezekre az évekre?

   Az érettségi után még csak kacérkodtam a gondolattal, s mielőtt végleg eldöntetett, hogy utam a világot jelentő deszkákhoz kell, hogy vezessen, tettem egy kitérőt, s egy évig a komáromi Selye János Egyetem Közgazdaságtudományi Karának voltam hallgatója. Hamar kiderült, hosszú távon nem sok közünk van egymáshoz. Bár a gimnáziumi évek alatt a Tsízió Diákszínpadnak köszönhetően megéreztem a színpad varázsát, kissé félszegen érkeztem Pestre. Szerencsémre olyan művészekkel, szakemberekkel dolgozhattam együtt, mint Bozsó Péter, Márkó Eszter, Gálvölgyi János, Gieler Csaba, Gór Nagy Mária. Nem kevesebbet köszönhetek Kovács Gábor Dénes tanár úrnak.

Milyen lehetőségeket nyújtott a Tanoda a beilleszkedéshez?

   Másodévesként mindkét végzős előadásban komoly szerepet osztottak rám, a Salemi Boszorkányokban Danforth s a Rovarokban Atkaként mutathattam meg magam. Végzősként a Thália Színház stúdiójában, a Mikroszínpadon vittük színre az Ember tragédiáját, szinte színről színre. Emellett Szörényi Levente rockballadáját, a Kőműves Kelement is bemutattuk. Vezető szerepeket osztott rám tanárom, igyekeztem ennek a kihívásnak is megfelelni. Továbbá besegítettem az alsóbb osztályok vizsgáiba is, ennek köszönhetően dolgozhattam együtt Bozsó Péterrel, aki nagyon nagy hatással volt rám, rengeteget tanultam tőle.

Hogyan alakult színészi pályád, miután tanulmányaidat befejezted?

   Első évadom, már végzett színészként kissé lassan indult, de pályakezdő létemre mára több társulat előadásaiban játszom. Legkomolyabb eddigi szerepem Shakespeare Rómeója, ami a PartVonal Műhely produkciója, de többek közt a József Attila Színházban is játsszuk havi 2-3 alkalommal. Emellett a Hadart Művészeti Társulásban, illetve a SZÖSZ Színházban játszom kisebb-nagyobb szerepeket, nagyrészt gyermekelőadásokban. Az elmúlt hónapokban sikerült belekóstolnom a szinkronizálás világába is, nem kis örömömre egyre több gyakorlatra teszek szert, hisz elmondhatom, hogy rendszeresen hívnak stúdiókba.

   A közelmúltban Hahn Gergő és Miskolczi Péter Szabad? című kisfilmje, melynek főszereplője vagyok, az idei diákfilmszemlén kategóriájában díjazott lett. Terveink közt szerepel egy újabb alkotás, melyben ugyancsak szerepelnék.

Mi az, ami könnyedén ment, s mi okozta a legnagyobb nehézséget a Tanodában?

   Az igazat megvallva, erre nehéz lenne pontos választ adni, viszont ki kell, hogy emeljem, nagy segítség minden elsősnek a Tanoda szinte családias hangulata, ez nagyon megkönnyíti a beilleszkedést. Gór Nagy Mária minden diákjára gyermekeként tekint, mindenki mellet kiáll. Természetesen vannak nehézségei is a dolognak. Rengeteget kell dolgozni, a hosszú próbafolyamatok az ember minden idejét felemésztik. Volt, hogy 3 hónapig nem tudtam hazautazni, annyi dolgunk volt. Az utolsó két évben kb.130 előadást játszottam. Ez nagyon megterhelő tud lenni. De természetesen, így visszanézve egészen máshogy tekintek erre. Rengeteget tanulhattam, és hatalmas színpadi gyakorlatra tettem szert. Mondhatni, mire hivatásos színész lettem, már nem tudtak meglepni, úgymond nem féltem a színpadtól.

Vannak-e olyan pillanatok, amelyekről már most úgy véled, meghatározóak voltak a színészi pályádat illetően?

   Természetesen rengeteg ilyen van. A legfrissebb alig pár hetes történet. Az Örkény Színház Hamlet előadásába kerültem be statisztaként, óriási élmény volt. Az ország egyik legjobb színházában olyan színészekkel állhattam egy színpadon mint Csuja Imre, Pogány Judit, Gállfy László, Für Anikó és még sorolhatnám. Nem mellesleg egy olyan előadásban, amit tavaly az év legjobb rendezésének választottak. Emellett el kell mondanom, rengeteg hálával tartozom Bozsó Péternek, aki mind a színházi, mind a szinkron karrierem elindításában rengeteget segített. Meg kell említenem Quintus Konrádot, aki egy évvel ezelőtt szinte ismeretlenül megbízott bennem, és nekem adta Rómeó szerepét. Eddig talán ezek voltak a legmeghatározóbb élmények.

További sok sikert! Köszönöm a beszélgetést!

-szf-