Sajnos egyre több gyerek szenved valamiféle tanulási zavartól és annak következményétől. Sokszor csak akkor jön rá a pedagógus vagy szülő, hogy nagy a baj, mikor már késő.
Láttak már olyan embert, aki nem tudott tájékozódni az utcán? A jobbkezes sokszor képtelen megérteni a balkezesek mozdulatait. Ha visszarévedünk tanulóéveinkre, bizonyára találunk olyan tantárgyat, ami nem épp az ínyünkre való volt, s beszélhetett a tanár, a tananyag érthetetlen volt számunkra. Mindezt azért írtam bevezetőképp, hogy tudatosítsuk, mindnyájunknak vannak valamiféle „fogyatékosságai”. Képzeljük el, min mehet keresztül az a kisiskolás, akinek már az első osztály is döcögve megy, semmi nem sikerül, nem tud megfelelni a tanító néni és a szülők követelményeinek. Egy csomó új jel, a betűk felismerése, leírása, összekapcsolása, azaz írás, olvasás, s hol vannak még a számok! Kódol, dekódol…, már amennyire képes a tanulászavarral küszködő gyermek, de egészséges csoporttársaival szemben előbb-utóbb hátrányos helyzetbe kerül. A felső tagozaton ezen felül új tantárgyakkal, új pedagógusokkal, új tanulási módszerekkel szembesül, mely még inkább növeli a tanulászavarral küszködő gyermek feszültségét és esélyét a lemorzsolódásra, ami frusztráltsághoz vezet. A számos tünetegyüttes legkirívóbb problematikája az értő olvasás, mely segítségével számos új információhoz juthat a gyermek, ha épp ez a képesség korlátozott, lassabban, kevesebb információhoz jut, s maga a tanulás lehetősége szűkül.
Tóth Szilvia tanulmánykötete a sokat vitatott tanulászavarral küzdő tanulók problémáival, a tanulási zavarok tüneteivel, (a szakirodalom nem egységes még a tünet, tünetegyüttes megnevezésében sem) felismerésével, megelőzésével és terápiájával foglalkozik elméleti és gyakorlati szempontok alapján. Célja, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak a tanulási nehézségek minél korábbi felismerésében, melynek révén elkerülhető, illetve csökkenthető a probléma súlyosbodása.
A szerző két nagy részre osztja a munkát. Egyrészt hivatkozva a legújabb szakirodalmak elméletére a tanulási zavarok kategorizálását, diagnosztikáját ismerteti, míg a másik részben támpontokat nyújt a mindennapi gyakorlat számára. A tanulászavarral küzdő tanulók száma országonként változó, eltérő arányt mutat, ám egy országon belül az integrálás jogi háttere is változó. Ezt a témát is érinti a szerző: „Az utóbbi években iskolarendszerünkben komoly változások történtek.“ Pl. a 245/2008-as iskolatörvény. (57 o.)
Hogyan ismerhető fel egy gyermekről, hogy tanulási zavara van? Mikor derül ez ki? Már óvodában is mutatkoznak ennek a jelei? Hogyan segíthetünk? Hogyan készítsük el az individuális műveltségi programot? Hogyan és mennyire vonjuk be a szülőket a korrekcióba? Csoportos vagy egyéni foglalkozásokat preferáljunk? - ezekre a kérdésekre is keresi a választ a tanulmánykötet igazi hozadékát rejtő empirikus rész, ugyanis a korrigálás, a fejlesztő anyagok kidolgozásának jellemzője, hogy szempontokat kínál és gyakorlati anyagot nyújt, melyet az egyes fejlesztő foglalkozások során a mindennapi gyakorlatba emelhet be a pedagógus.
A tanulmánykötetet hiánypótló a szlovákiai magyar pedagógiai szakirodalomban. Iskolaigazgatóknak, speciális pedagógiával foglalkozó szakembereknek, pszichológusoknak, pedagógusoknak és szülőknek egyaránt ajánlatos, hasznos olvasmánynak bizonyul.
Hrbácsek-Noszek Magdaléna, Nyitra-Nagymácséd
Kiadó: AB - ART, 2012
A könyvet az AB-ART kiadó forgalmazza, de megvásárolható az internetes portálokon, es a komaromi Madách könyvesboltban is.