Tompa Imre: Hogyan legyünk alkoholisták?

   Ajánlom figyelmükbe Tompa Imre: Hogyan legyünk alkoholisták? című könyvét. A meghökkentő cím ellenére is. Kis borbédekker szomjas laikusoknak - az alcím már majdnem takarja a lényeget. Majdnem, mert egy alcímben nincs hely kifejteni, hogy aki csak valamilyen (akármilyen) borra szomjas, ne kínlódjon ezzel a könyvvel, nem térfogatszázalék-ivóknak íródott.  A célszemély az, aki a borhoz egy kis tudásra is szomjúhozik, esetleg úgy gondolja, illene a borhoz való viszonyát és tudásszintjét magasabb fokra emelni. Ha elgondolom, hogy egy kis faluban  (900 lakos) is több, mint százan leadják a helyi borverseny értékelőlapját, ez nagyobb potenciális olvasótábort jelent, mint amekkora Bogyóé és Babócáé.

   Tompa Imre nem akárki. Borszakíró, ebből él és ez már minőséget jelent, már csak azért is, mert az ebből élők nincsenek sokan. Aki nem jól ír, az már nem borszakíró.

   A Hogyan legyünk alkoholisták? kézikönyv, annak is készült, ez is megkülönbözteti a nagyon reprezantatív boros könyvektől, mert amíg A bor című csodálatosan szép kiadvány súlyban  az öt kilót döngeti, ez a kézikönyv a maga 25 dekájával és papírkötésével bárhol olvasható, még borospincében is. Az sem utolsó szempont, hogy Tompa Imre érdekesen, érthetően, élvezetes nyelven, jó humorral, nagy szaktudással ír. Nála a borhoz tartozik ember is, akihez meg valamilyen tudás, szakértelem, bor- és életfilozófia. Ezért időtálló ez a könyv, mert ugyan az ismertetett borok javát már megitták, a borász, a borászat, a szőlészet megmaradt, a borok meg vélhetően jobbak lettek. A borokon keresztül képet kapunk nemcsak Magyarország, de egy-két arra érdemes pince erejéig Ausztria, Németország, Franciaország borkultúrájáról is, múltról, jelenről és jövendőről egyaránt.

   Amit ma megihatsz... a címe Tompa Imre következő könyvének (társszerzője Gál Zsuzsanna), amelyet talán még inkább ajánlanák, mint az előzőt. Próbáljanak meg egy mintának választott bort leírni szavakkal a könyv olvasása előtt és után (legjobb írásban, hogy lássák a különbséget) és megértik, miért ajánlom a könyvet, amit bátran lehet olvasni borkóstolási tankönyvként is. Meg nyelvkönyvként is – megtanulhatjuk belőle a bornyelvet, ami persze nem egy új nyelv, csak gazdagabb a konyhanyelvnél, éppen a borokat leíró szavakkal, kifejezésekkel. Amiket valamennyire illik megtanulni, ha borról is szót váltanánk az élet többi nagy dolga mellett barátainkkal és szeretnénk megérteni egymást.

   Miért pont ezt a két könyvet olvassuk a borról, mikor annyi szép, képes kiadvány jelenik meg „Minden amit a borról tudni kell (lehet,érdemes, stb.)“ alcímmel? Mert nem angol, francia, amerikai vagy kínai írta, hanem magyar ember magyar embernek ízes, élvezetes magyar nyelven helyileg és árilag is elérhető, mindamellett jó borokról.

   Könyvolvasástól még nem lett senki alkoholista, viszont az ajánlott könyvek segíthetnek abban, hogy tanuljuk meg jobban élvezni az élet apró örömeit – például egy pohár jó bort. Vagy segítenek abban, hogy értsük, mi van a borosüveg címkéjére írva, végső soron pedig tudjuk kiválasztani az ételnek és hangulatnak megfelelő bort. És ez nem kis dolog.

   Ha szlovák (bor)barátaikkal is szeretnének (szak)szót érteni, ajánlom Peter Randuška Vademécum o víne című művét.

   Nem elérhetetlen könyveket ajánlgatok itten. Megrendelhetők a Molnár-könyvkereskedésben (Galánta, Vágsellye, Dunaszerdahely, Somorja – kipróbáltam). Lehet próbálkozni a Családi Könyvklubban is. A PantaRhei-nek is van könyvkereső-szolgálata. A könyv nem sült galamb, mozdulni kell érte.

Gaál Joska