Thököly Imre

   Az 1671-ben elbocsátott magyar végvári katonák - a Habsburgok minden várba saját zsoldosaikat ültették – Magyarország és Erdély határán, a Partiumnak (Részeknek) nevezett országrész határán telepedtek le, s magukat bujdosóknak, kurucoknak titulálták.

   Ide menekült Thököly Imre gróf is, akit a bujdosók 1678-ban vezérükké választottak. A török engedélyezte hadjárat eredményeként hamarosan elfoglalják a most már kurucnak nevezett csapatok Felső-Magyarország 13 vármegyéjét (Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Abaúj, Borsod, Torna, Gömör, Heves, Szabolcs, Szatmár) és a bányavárosokat. Zászlaikon a jelszó: Pro Deo et Pro Patria. (Istenért és a Hazáért). Körmöcbányán pénzt is veretett a fejedelem. A török Porta királyi címet adományozott Thökölynek, de ő csak Felső-Magyarország és Erdély fejedelme címet használta, fogadta el.

   1682-ben feleségül vette I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Ilonát, aki 1685-től 1688-ig hősiesen védte Munkács várát.  

   A fejedelem, akinek három évig Kassa volt a központja, fővárosa, minden politikai megnyilvánulásában azt hangsúlyozta, hogy csak egy egységes Magyarország lehet méltó, nem alárendelt partnere a Habsburgoknak és a szultánnak. A négy részre – török hódoltság, királyi Magyarország, Erdélyi Fejedelemség, Felső-magyarországi Fejedelemség – tagolt, szakadt ország semmi esetre sem.

   Az ország egyesítése érdekében kereste a kapcsolatokat a franciákkal, a lengyelekkel, az oroszokkal, de úgy tűnik, a külpolitikai fejlemények ebben a korban nem kedveztek ama politikai törekvéseknek, amelyek Magyarország egyesítését eredményezhették volna.

   Az 1683-as szeptemberi török vereség megpecsételte Magyarország és Thököly Imre sorsát is. A törökök százezer fős csapatokat indítottak Bécs elfoglalására. Thököly fejedelem 30-35 ezres csapata csatlakozott a török sereghez, de közvetetten Bécs ostromában nem vett részt. Pozsonyt és környékét támadták. I. Lipót hadai Bécset védték, Magyarországot martalékul dobták a felvonuló török hadaknak. 1683. szeptember 12-én a német birodalmi hadak és a Szobieszki János vezette lengyel seregek elsöprő támadása végzetessé tette a törökök helyzetét, akik százötven és után fokozatosan elhagyják Magyarország területét. 1686. június 18-án Budát is visszafoglalta Lotaringiai Károly herceg. Az 1699. január 26-án aláírt béke véglegesen véget vetett a török európai tevékenységének (Karlócai béke).

   A bécsi török verség után a magyar vármegyei nemesség sorra állt át a Habsburgokhoz, s bomlófélben volt Felső-Magyarország fejedelmének hadereje is. A budai pasa Thökölyt tette bűnbakká, ezért 1685-ben Nagyváradon elfogadta és rabságba vetette. A Porta felismerte tévedését, a fejedelmet szabadon engedte, majd 1690-ben, a zernyesti csata után szeptemberben Erdély fejedelmévé választják, de a császári csapatok fokozatosan kiszorítják Erdélyből is Thökölyt.

   A karlócai béke értelmében a fejedelem és 1500 fős csapata kénytelen elhagyni Magyarország területét és Kis-Ázsiában, Nikodémiában telepíti le őket a Porta.

  Zrínyi Ilonát és két gyermekét – Júliát és Ferencet – ígéretekkel és a szerződést megszegve a bécsi kormány internálja. Az anyát egy kolostorba zárják, Júliát szintén, Ferencből szerzetest szerettek volna nevelni, hogy így kihalván a Rákócziak, birtokuk a Koronára szálljon.

  Zrínyi Ilona úgy került a férjéhez, hogy Thököly kiváltotta őt bécsi fogságából két rabul ejtett osztrák tábornok ellenében. Júlia férjhez ment egy osztrák tábornokhoz, Ferenc pedig a felnőttkort elérve otthagyta a szerzetesrendet. Kezdetben megpróbált a bécsi társadalom követelményeinek megfelelni, de Kolonics Lipót arroganciája börtönbe juttatta. Felesége segítségével Lengyelországba szökött, hogy 1703-ban elindíthassa a magyar történelem egyik legjelentősebb szabadságharcát.

Irodalom:
Magyar életrajzi lexikon II.
Képes magyar história, 2002
Magyarország képes története, 2005

Dr. Pukkai László