Tanulási zavarok az iskolában

   Az oktatási intézményekben  a tanulási zavar problémája egyre tágabb körben foglalkoztatja a pedagógusokat. A szülővel, gyógypedagógussal  közösen keresik a megoldást a tanulás során megjelenő gondok elhárítására.  Felismerik a tanulászavar legtipikusabb fajtáját, de még nehezen „kezelik“ az új diszfunkciókat.    

   A diszlexia,-gráfia,-ortogáfia valamint a diszkalkúlia képviselik azokat a tanulási zavarokat, melyek leginkább kitűnnek a tanulás során. Nyomban feltűnik, ha az olvasás alkalmával nehezen kapcsoljuk össze a szótagokat, nem használjuk helyesen a helyesírási szabályokat, esetleg  nem mennek a matematikai operációk stb. De  ki gondolná, hogy hasonló gondot okoz a tanuló számára, ha nem tudja lerajzolni a kért pl. alakot, tárgyat, csendéletet stb., ha nem érzi a zenei  ritmust, esetleg  minden kicsúszik a kezéből? Legyintünk egyet, s mosolyogva ráfogjuk: „balkezes”. Holott, valójában a problémának, - mint mindennek- megvan a maga oka. 

   A gyógypedagógia a pedagógiai tudományban fiatal ágazatnak számít, ezért a szakemberek a mai napig kutatásokat végeznek, hogy minél közelebb kerüljenek az egyes ágazataihoz. A már említett négy diszfunkció mellett, meg kell említeni a legújabb ágazatokat is: a diszpinxiát - a rajz nehézségeivel küszködő tanulási zavart, a diszmúziát- a zenei hallás zavarát és a diszpraxiát, mely az ügyesség és készségek zavara. Most biztosan a fejükhöz kapnak, s azt gondolják: „én a kottát sem ismerem, rajzolni sem tudok, én is diszes vagyok? ” Természetesen ez nem így működik; mint ahogy korábban írtam, a tanulási probléma is összetett tényező, ahol több mindennek „kell összeállni.”

   A diszpinxiát az alacsony rajzkészség jellemzi, ami annyit jelent, hogy a tanuló nehezen fejezi ki magát képzőművészeti szinten. Nem képes a korának megfelelően alkotni, kihagyja az emberi testen szereplő fontos részeket, a maga módján lerajzolt alkotás a térben nem felel meg, nem ismeri fel a színeket, nem tartsa be a vonalvezetést pl. a kifestés alkalmával. Gyakori tünete, hogy a gyermek nem ismeri fel a két kép közötti különbséget. A diszmúzia, mint ahogy a neve is utal rá, a melódia elsajátításának és visszaadásának a zavara. Gyakorlatban annyit jelent, hogy az egyén nem képes felismerni a zene ritmusát,- tempóját és a zene intenzitását. Ritmikus problémák jelentkezhetnek a tánc területés is, valamint a hangszerek felismerésében. A diszpraxia tünetei a hétköznapi életben jelentkeznek- az egyén kétbalkezesnek tűnhet. Koordinációs problémák is megmutatkoznak, szinte egyenes talajon  elesik a gyermek, a térbeli és időbeli orientációs-, jobb és balkezi gondokon kívül megjelennek a hátköznapi jelenségek pl. nem szeret tornázni,- építeni kockák segítségével, nyírni, ragasztani, a hétköznapi élet apró manipulációs tevékenységeit végrehajtani.

   A fent említett tanulási zavarok fajtái nemcsak az iskolában nyújtott teljesítményre, hanem az élet minden napjaira rányomják a bélyegét. Ezért nem szabad lebecsülni, kinevetni mások igyekezetét. Biztos vagyok benne, hogy minden tanulóban rejlik valami tehetség, csak a szülőn esetleg pedagóguson múlik, milyen mértékben jelenik meg a felszínen.  

PaedDr. Tóth Szilvia, Tardoskedd