Tanulási zavar - Diszgráfia

   A tanulási zavar problematikája képezi a gyógypedagógia egyik legfiatalabb ágazatát. Az évek során fokozatosan jelentek meg, váltak önállóvá az egyes típusai. A Terra újság elmúlt számaiban már szóba került a diszlexia valamint a diszkalkúlia, most pedig a diszgráfia- az írás zavarainak az elemzése következik.

   Az írászavar esetében, az írás ügyességének a megnyilvánulásáról, ill. az elsajátításáról, valamint annak csökkentett képességéről van szó. A hiba az írás külalakját, a betűk viszonyát és a betűk keletkezését érinti. A tanuló nem képes utánozni a betűk alakját, nem emlékszik rájuk, felcseréli őket és tükörképkét képez.

   Az írásképesség, azaz a betűk grafikus reprodukciója (a betű leírása) kognitív (megismerő) és emocionális folyamatok összműködésének az eredménye. Fontos, hogy a gyermekben berögződjön az adott hangzók grafikus formája. Ez azt jelent, hogy a gyermek a hallottak után le tudja írni a betűt. Még mielőtt rámutatnánk a figyelemfelhívó jelekre, beszélni kell a diszgráfia okairól.

   A diszgráfia az agy különböző területeinek nem megfelelő működéséből fakad. Ez a jelenség megmutatkozik a mozgásban (a tanuló ügyetlen), ill. beszédzavart is okozhat. Tünetként leggyakrabban a beszéd hallásának, -látásának, az egyén mozgása, térbeli és időbeli analízisének és szintézisének a fejletlensége jelenti a legnagyobb problémát. Sok esetben elmarad a képzetrendszer fejlődése pl. a fonémák-beszédhangok képzetei, a beszédhangok kiejtésének képzetei, a betűk leírásával kapcsolatos képzetek kialakulatlansága. Fellép a térbeli tájékozódás zavara, az időbeli szerveződés zavara, de beszélhetünk percepciós problémákról is.

   Melyek a figyelemfelhívó hibák? Mit észlel a szülő és a pedagógus? Első látásra az írás külalakja rendezetlen, csúnya az íráskép, szabálytalanok a betűformák, gyakori jel a változó betűnagyság, az áthúzások és a javítások. A tanuló leggyakrabban nem tudja elolvasni a saját írását. Az írás nemcsak alakilag tűnik ki, de tartalmi nehézségek is mutatkoznak.  Megjelenik a betűtévesztés, a betű-, a szótagkihagyása valamint nyelvi-, helyesírási nehézségek. Leggyakrabban a tanuló lehagyja a toldalékot a szó végéről, külön írja a szótól, kihagy szót a mondatból, mindent egybeír. A tünetek legnagyobb része fokozatosan a diszortográfiához (helyesíráskészség zavarai) vezetnek. A fő tünetek mellett általános tünetekről is beszélhetünk pl. rossz kézügyesség, merev kéztartás, görcsös ceruzafogás, rossz vonalvezetés, szabálytalan betűkapcsolás, lassú írástempó, betűtévesztések.

   A megannyi tünet és kellemetlenség mellett a szülőt és a pedagógust az érdekli, hogy mivel tudja a problémát orvosolni, ill. enyhíteni. Mivel az írásról van szó, (a kéz funkciójával történik) ezért a korrekció is a finom motorikára (kézügyességre) irányul. Az ujjakat megtornáztatjuk (a levegőben zongorázhatunk velük), egyszerű módszernek minősül az újságpapír gyűrése, de gyurmázhatunk, gyöngyöt is fűzhetünk (nagy gyönggyel kezdjük). A homokba-, a vízbe írás játékos formát kap, ahol a tanuló gyakorolhatja a betűvetést. A felnőtt, a gyermek hátára írhatja a betűket- felismerés céljából. Sok esetbe az íróeszköz helytelen tartásán kell javítani.   Amennyiben a betű alakzatával van a gond, lépésről lépésre haladjunk. Nagy papírlapra (esetleg a közepére) leírjuk a betűt írott verzióba, a tanuló színes ceruzával végigvezeti a vonalakat, fontos, hogy berögződjön a betű formája. A szavak írásánál, az íróeszközt közösen tarthatja a felnőtt és gyermek egyaránt. Ügyeljünk a kompenzációs eszközökre is pl. magasabb évfolyamokban engedélyezzük a számítógép használatát az írás céljából, a sorvezetőt, ill. a szóbeli felelést helyezzük előtérbe.

   Nem elfelejtendő, hogy az írás gyakorlást nem szabad „ráerőltetni” a tanulóra, egy gyakorlat addig tartson, míg a gyermek élvezi, s nem fáradt. Sok esetben arról is megfeledkezünk, hogy a folytonos másolás nem fejleszti a visszamaradt részképességeket. 

PaedDr. Tóth Szilvia