Szűz Mária tiszteletére szentelt hegyi templom

   A Hegy nevű falu szerepel már az Árpád-kori iratokban 1239-ben a pozsonyi királyi váruradalom részeként.

   A falu dombján áll a vörös téglából készült, vakolatlan, torony nélküli épület, az egyhajós templom. A templom 1220-1230-ban épült román stílusban. Bár Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, egyetlen oltára a Szent István oltár volt. Az 1756-ban egyházlátogatási jegyzőkönyv már egy főoltárt és két mellékoltárt említ: a Szűz Mária oltárt, a Nepomuki Szent János oltárt és a Szent Antal oltárt.

   A XVI. század második felében reneszánsz stílusúra építették át, s poligonális sekrestyével és oldalhajókkal bővítették. Az épület azonban nem maradt meg ebben a formában. 1752-ben barokk stílusúra változtatták. Az adományozó, Jezerniczky István költségén új oldalkápolnákat építettek. A templom hárommázsás harangját 1711-ben Bécsben öntették. A repedezett másik harangot 1756-ban Jezerniczky jóvoltából újraöntötték. A jótevő a templom szentélyébe családi sírboltot is készített, s a sírbolt kőlapjára a saját és felesége címerét vésette.

   A két oldalszárnyban is volt egy-egy sírbolt. Az egyik a Hegyi család tulajdonát képezte. A másik oldalszárnyban levő sírboltba 4 forint lefizetése mellett mások is temetkezhettek.

   1915-ben a templom leégett. A megsérült falrészek eltávolítása után előtűnt az egyhajós templom eredeti, keskeny árkádokkal tagolt román stílusú homlokzata. A múlt század harmincas éveiben a XVI. században hozzáépített mellékhajókat és a tornyot lebontották, s az épületet visszaállították eredeti formájába. A múlt század 70-es éveiben a domb egy részét letúrták, és sziklakövekkel körülfalazták.

   A templom négyszögű hajója északkelet felé csaknem ugyanolyan széles, kissé szabálytalan sokszög-záródású támpilléres szentélyben folytatódik. A tíz méter hosszú hajó külső falain 12-12, félköridomú téglákból rakott, egymástól függőleges sugarakkal elválasztott vakárkád látható. A hét méter széles nyugati homlokzaton nyolc formájú faltükör sorakozik, a románkori kapuzat fölött körablak nyílik.

   Eredetileg olyan félköríves szentélye lehetett, amilyen például a dunántúli Magyarszecsődön, s a közelben több helyütt láthatunk. Ez itt azonban a XIV. század végére keltezhető bővítés eltüntette. A szentély fiókos boltozatának egyszerű vállkörein kívül csak egyetlen kőtöredék ragadja meg figyelmünket. A nyugati kaputól délre 78 cm széles,43 cm magas fehér dolomitlap fekszik a talajszintig befalazva. Két vékony pálcatagja egy nagyobb és egy kisebb mankós, úgynevezett jeruzsálemi keresztben végződik.

   Ha ez az utólag a téglalapba illesztett, eredetileg minden bizonnyal sírfedlap vagy álló emlékkő beszélni tudna, talán többet megtudhatnánk e különös templom XIII. századi építőinek kilétéről.

   Így csak azt tudhatjuk biztosan, hogy a török időkben elhagyott épületet először 1752-53-ban, majd 1915-ben, és 1940-43 között, végül az 1970-es években renoválták.

Kozma Géza, a falu krónikása

Irodalom: Mgr. Gágyor József: Vízkeleti látnivalók c. kiadványa