Szüreti vigadalom, Vezekény

   Vezekény és környéke nem a szőlő termesztéséről híres. Ez az állítás talán Mátyusföld és a Csallóköz egészére is érvényes. Az őszi kultúrális programokat nézegetve viszont számtalan községben rendeznek különböző szüreti felvonulásokat, mulatságokat, borkóstolókat. Nagy öröm az a tény, hogy Vezekény is ezen faluk közé tartozik. 

   2016.október 22-én a Csemadok Vezekényi Alapszervezete immár harmadik alkalommal rendezte meg a Vezekényi Szüreti Vigadalmat. A mulatságot megelőző szombaton paraszti gúnyába bújtak a szervezők és vidám énekekkel a falut járva buzdították a lakosokat a részvételre. Lett is foganatja! Megtelt a kultúrház vidám, jó borra szomjas emberekkel. Külön öröm, hogy a fiatalabb generációk adták a vendégsereg javát. A szervezők ügyességét és ízlését dicsérte a terem díszítése. Valódi régi szüreten érezhettük magunkat. A táncparkett fölé szőlőlugast varázsoltak, és természetesen a csőszkunyhóról sem feledkeztek meg. A szőlősben a csősznek fontos dolga volt régen is és ma is. Éberen figyelte a mindenre elszánt vendégeket, akik tánc közben bizony csipegettek az édes gyümölcsből. Akit rajtakapott, azt minden teketóriázás nélkül a csőszkunyhóba penderítette. Az illetőt csak szépen csengő eurós érmékkel lehetett kiváltani. Ezen az estén a csősz szakma jól jövedelmezett!

   A vendégek többféle finom bor közül választhattak. Jó bor mellé finom harapnivaló is dukált. A szervezők ötletessége itt sem vallott szégyent. Zsíroskenyér lilahagymával, ropogósra sütött krumplikása pirított hagymával és mangalica szalonnával, töpörtyűs pogácsa, finom sajtok és gyümölcs jutott mindenkinek. Tombolahúzás után a kora hajnali órákban finom korhelyleves is segített bennünket a talponmaradásban. Na nem a bortól fáradtunk el, hanem a szűnni nem akaró táncban. A talpalávalót a vezekényi AceTone zenekar húzta fáradhatatlanul.

   Nem is olyan rég volt, amikor Vezekényen sok-sok borosgazda évente elkészítette saját szőlőjéből a saját borát. Mára csak páran maradtunk. Ezen az estén lehetőséget kaptunk, hogy bemutathassuk saját borainkat. Mindenki bátran kóstolgathatott, elmondhatta véleményét, megoszthatta tapasztalatait. Nem versenyeztünk, nem arra voltunk kíváncsiak, hogy kié a legjobb bor, nem díjaztunk senkit. Mind a hét gazda bora más volt és egyformán különleges. Radványi József száraz olaszrizlingje, Nagy Sándor, Polák Tibor és Nagy István keverék száraz borai, Cződör Zoltán száraz rizling-traminije, Kubovics László félédes direkttermő delaware bora, Pavlovic Gábor száraz zenitje mind megállták a helyüket. Ez a szüreti mulatság számunkra  egyben a a bor ünnepe is volt. Reméljük, lesz folytatása, mert ugyan az idei év nem igazán kedvezett a szőlőinknek, azért a pincében már ott van az újbor. Szép csendesen formálódik, érlelődik és tisztul. Aki kíváncsi, a 2017-es szüreti mulatságban megkóstolhatja őket.

   Addig is egy klasszikus jó tanács: „Igyál, a többit majd hozza a bor.”  /Hamvas Béla: A bor filozófiája/

Cződör Zoltán, Vezekény