Szomolai Tibor: Felvidéki SAGA

Részlet a könyvből

   Az azért mindenkire jellemző volt, hogy kinek szurkol. Zsombornál a rangsor úgy nézett ki, hogy elsősorban mindig a magyaroknak drukkolt, majd következtek a csehek, feltéve, ha nem a magyarok ellen játszottak. A sort az oroszok zárták, akiknek mindig vereséget kívánt. Ákosnál más volt a helyzet, ő csak a magyaroknak drukkolt és mindig a csehek, illetve az oroszok ellen.

   Attól az időtől kezdve, hogy az ötödik osztály után átkerült Felsőszelibe – hiszen a magasabb évfolyamokat a szomszéd faluban végezte, minden nyári szünetből egy hónapot dolgozott. Előbb vizet hordott az aratóknak. Ez jó munka volt, mert legalább megismerte a falu határát, megtudta, hol vannak a kutak és melyikben legfinomabb az ivóvíz. Majd ahogy megerősödött, a magtárba került. Az már nehezebb munkának számított, hiszen sokszor zsákozniuk kellett, de mi nehéz egy büszke tizenöt éves kamasznak?

   Zsombor itt ismerkedett meg az alkohollal. A szövetkezeti tagok a nyereségrészesedés egy részét természetben kapták meg. Házhoz vitték a nekik járó búzát, vagy kukoricát. Ez volt Zsomborék feladata. Megpakolták a pótkocsit, majd a címjegyzék szerint kiszállították, a házaknál pedig lerakták a házakat. Olyan hely egy sem akadt, ahol ne öntöttek volna egy pohárkával. Néhol még többel i, mert sokszor megkérték a fiúkat, ne a tornácon rakják le kukoricát, hanem egyenesen vigyék fel a padlásra. A szűk feljárók miatt ez bizony keserves munka volt, de örömmel tettek eleget e kérésnek, hiszen azért járt egy kis mellékes, a pálinkáról nem is beszélve. Szinte minden nap végén Zsombornak keresztbe állt a szeme, de az italt sehol sem utasította vissza, hiszen akkor lebőgött volna a többiek előtt.

   A pálinkához pedig járt a cigaretta, úgyhogy Zsombor néha-néha rá is gyűjtött. Igaz, csak titokban, nehogy az anyja megtudja. Majd jött a következő lépcsőfok a felnőtté válás rögös útján. aki iszik és dohányzik, az már kész legény, és egy legény nem lehet meg lányok nélkül.

   Szomalai Tibor Vágsellyén született 1962-ben. Alsószeliban nevelkedett, a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban érettségizett, majd a műszaki egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet. A rendszerváltás után magánvállalkozó lett. Jelenleg Rimaszombatban él.

   Írással csak 40-es éveinek végén kezdett el foglalkozni. Első cikkei a Fáklyavivő című lapban jelentek meg. Ugyanezzel a címmel írta első regényét, majd egy családi találkozó kapcsán megszületett a Felvidéki saga.  

Magánkiadás, Rimaszombat, 2013.

  „Bár a család fájáról sok levelet, messze sodortak a történelem viharai, a rokonság jelentős része még mindig a két ősi fészekben, Királyrévben és Alsószeliben él. Magyarságunkat megtartottuk. Ha körülnézünk, láthatjuk, a család fája erős és egészséges. Abban is biztosak lehetünk, ha segítjük egymást és összetartunk, akkor az Úr is megsegít bennünket, és nincs az az erő, amely ezt a fát ebből a földből kitéphetné.”