Szkladányi Károly

   Szkladányi Károly 1909. június 19-én született Ipolyságon. Édesapja a helyi takarékpénztár titkára volt. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd Komáromban a gazdasági iskolát. Úgy érezte, hogy mégis inkább pedagógiai pályára lép. Pozsonyban tanult a tanítóképzőben. Már ekkor rendszeresen írt cikkeket, novelláskötete is megjelent. Tagja volt a Gyóni Géza Irodalmi Társaság.

   1931. augusztus 24-én elfoglalta első munkahelyét Kismácsédon, mint tanító, iskolaigazgató és kántor, a község kulturális életének fő szervezője. A szolgálati lakás és az iskola teljesen lepusztult állapotban volt. Minden házba bekopogott, hogy megismerkedjen az emberekkel. Egy éven belül a falu segítségével új négytantermes, szertáros iskola és lakás épült fel. 1935. január 31-én született szemefénye, Márta lánya. Tevékenysége alatt téglagyár épült a faluban, bevezették a villanyt, az egész faluban járda épült. Az országzászlónak emlékművet állítottak mintegy örök tiltakozásul a Trianoni döntés ellen. Gazdakört szervezett, a téli estéken, a korszerű gazdálkodásról tartott előadást, de történelemről, irodalomról is beszélt nekik. Az emberek mindenben követték tanácsait. A sertéstenyésztők kismácsédi egyesületének a megalapítója. Korszerű sertésólakat tervezett, és a gazdák áttértek a hússertés tenyésztésére. Színdarabokat írt, amiket felesége tanított be a helyi fiataloknak. Az ebből befolyt összeget mindig valami jótékony célra fordította. 16 évet töltött a faluban. Ugyancsak megalapítója volt a Kismácsédi Sport Clubnak, elnöke volt a tűzoltó testületnek, vezetője a községi könyvtárnak és a Levente Egyesületnek. A helyi Fogyasztási és Értékesítési SZövetkezetnek az 1930-as évek közepén ügyvezetője, a Szlovákiai Magyar Közművelődési Szövetség országos könyv-tárügyi előadója. Cikkei a Magyar Tanítóban, a Hanza Szövetkezeti Újságban és a Közművelődés és Könyvtárélet című lapban jelent meg.

   1945-ben, a háború után, a magyar pedagógusok nem taníthattak. Kétkezi munkával teremtette meg családjának a megélhetést. 1947 októberében családjával együtt áttelepítették Magyarországra. Nagylókra került, igazgató és kántor lett. A régi uradalmi épületből kultúrházat hozott létre. Előadásokat szervezett, színjátszást stb. Közben járási szakfelügyelő is volt. 1950-be saját kérésére Pákozdra helyezték át. Indoka az volt, hogy lánya otthonról járhasson közép-iskolába. Kinevezték járási gazdasági felügyelőnek. Közben járta a megyét, honismereti előadásokat tartott. 1961-től 1963. december 31-ig a székes-fehérvári járás Tudományos Ismeretterjesztő Társulat titkári tisztségét látta el. 1964-ben Pátkára került. Magyar-, történelem-, angol szakos tanár lett. Átvette a Művelődési Ház irányítását, ahol Értelmiségi Klubot szervezett. Több kitüntetésben részesült munkája során.

   Honismereti munkája pályakezdőkén a falu - Kismácséd - emlékkönyvének megírásával kezdődött. Ásatásokat végzett a tanulókkal. Előkerültek török lovas sarkantyúk, lakatok, ezüst tallérok. Ezek a Galántára kerültek a múzeumba.

   Pátkai igazgatósága alatt a falu történetét, és különféle krónikákat írt meg 1568 oldal terjedelemben. 5 évvel tovább dolgozott a nyugdíjkorhatárnál. Ezután sem hagyta abba a honismereti írást, haláig 1979. február 15-ig dolgozott.

   Unokája, Gogolák Márta nagyapja foglalkozását vitte tovább. Nagyon büszke volt rá. Pátka község történetének utolsó kötetét együtt írták. Spergel Józsefné néven két Fejér megyei honismereti pályázaton ért el helyezést egy-egy munkájával.

Legfőbb művei:
Egy évszázad nyomában 1840-1940
Én ezt az utat jártam (Önéletrajz) 1978
Pátka község története 1258-1967
Csurgó Béla életrajza 1961
Németh Győző életrajza 1962