A zsoltárfordító, református prédikátor Szencen született. Legjelentősebb alkotásának zsoltárfordításai tekinthetők, melyek az első magyar költői műfordítások, egyben mélyen átélt, személyes vallomások is, melyek a 17. század második felére a református gyülekezetek legkedveltebb énekeivé váltak.
Győrben, Göncön, majd Debrecenben tanult. Résztvett Károlyi Gáspár környezetében az első teljes magyar nyelvű Biblia kinyomtatásában. 1590-ben németországi tanulmányútra indult. Wittenbergben, Heidelbergben, majd Strassburgban folyatatta tanulmányait. Magas színvonalú nyelvi-filológiai képzésben részesült.
1599-ben hazalátogatott, hogy pártfogókat keressen irodalmi és tudományos terveihez. 1600-ban Szencen tartózkodott, és bejárta a Felvidéket. Bár sikerült polgárokból és főnemesektől némi pénzt összegyűjtenie, úgy érezte, Németországban jobbak a kilátásai, ezért visszatért oda. 1603-ban Nürnberg mellett telepedett le, itt elkészítette latin-magyar és magyar-latin szótárát. 1606-ban elkészült zsoltárfordításaival, átdolgozta Károlyi Gáspár bibliafordítását, majd közzétette nyelvtanát. A Biblia függelékekkel bővített kiadásán dolgozott. Jelentős irodalom- és tudományszervező tevékenységet is folytatott, támogatta és irányította a németországi református főiskolákon tanuló magyar diákokat.
Munkáinak Magyarországon is visszhangja támadt, többen igyekezetek őt hazatérésre bírni. 1624-ben végleg hazatért Magyarországra. Egy ideig Kassán élt, feltehetőleg tanárként dolgozott, majd Bethlen Gábor Kolozsváron vette igénybe szolgálatait művelődéspolitikai és diplomáciai kérdésekben. Itt halt meg 1634 januárjában, hatvanéves korában, pestisben. A Házsongárdi temetőben nyugszik.
Szenczi Molnár Albert célja az volt, hogy a protestantizmus szellemi közkincsét bemutassa a magyar reformátusoknak, a magyarság szellemi színvonalát fölemelje a nyugati példaképek rangjára, ugyanakkor a nyugati népeknek bemutassa a magyar nyelv és szellem teljesítményeit.
Forrás: Jeles mátyusföldiek