Szabó Mónika: Tengerélmény

Szabó Mónika - Bemutatkozás

   Pozsonyban született ugyan, ám tősgyökeres jókai. Jóka az a hely, ahova szeret hazatérni. A szenci magyar gimnázium után a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karának földrajz–térképészet szakán szerzett diplomát. Belekóstolt a rádiózásba a Szlovák Rádió magyar adásának munkatársaként, majd évekig az Új Szó szerkesztője volt. Később az építésügyi és régiófejlesztési, illetve a földművelésügyi minisztérium sajtóreferenseként az újságírókat tájékoztatta. Jelenleg Légen a Vitalita szociális és egészségügyi intézményben dolgozik, marketing- és projektmenedzser.

Hol rendelhető meg:
http://www.liliumaurum.sk/
http://www.pantarhei.sk/

Szabó Mónika: Tengerélmény
Dunaszerdahely, Lilium  Aurum Kiadó, 2012. 189 p.

   Szabó Mónika a tengermerülés szerelmese. Tíz évvel ezelőtt még elképzelhetetlen volt számára, hogy testközelből megismerkedjen a tenger élővilágával. Egy egyiptomi nyaralás során véletlenül csöppent ebbe a világba. Most viszont már úgy véli, hogy búvárkodás nélkül nem érdemes élni.

   Kötetében leírja, hogy számtalan új élményt szerzett ezzel a szabadidős tevékenységgel, s új jellemvonásokat fedezett fel magában. A búvárkodás veszélyekkel járhat, ízelítőt kapunk ezekből is. A nyaralási emlékek mellett a kulturális értékekkel is megismertet a könyv, s akár kedvet kaphatunk egy mélytengeri alámerüléshez. Fizikai tűrőképesség, higgadtság, jó alkalmazkodó-készség hasznos tulajdonságok lehetnek mindehhez.

   A Sínai-félszigeti Dabab, a Vörös-tenger és  Bali tengerpartjának szépségeivel fotók segítségével is megismerkedhetünk, Ábel László és Malmos Attila képei egészítik ki a szerző felvételeit.

Bali, istenek és szellemek vadregényes szigete (részlet)

   Másnap reggel kábán ébredtünk, de végre körül tudtunk nézni. Mindenhol élénkzöld, nálunk csak virágüzletben kapható növény burjánzott, virágzó orchideák és égig érő pálmák szegélyezték a járdákat.

   Már az első reggelinél szembesültünk a balinéz konyhával. Mivel nem szeretek ismeretlen ételekkel kísérletezni, felkészültem a sziget gasztronómiájából. Általában sült rizst vagy sült tésztát reggeliztem, esetleg balinéz palacsintát. A merüléseket az első hétre terveztük, ezért reggeli után átsétáltunk a közeli bázisra. Azonnal nyilvánvalóvá vált, Amedben nincsenek fényűző szállodák, modern épületek, turista hadak. Ez a hely színtiszta Bali, mindennel, ami hozzá tartozik: rendetlenséggel, szabadon futkosó tyúkokkal, száraz pálmalevélből font kasokban tartott kakasokkal, nyakörvet viselő rózsaszín malacokkal, kockás szoknyába öltöztetett oltárokkal, szentélyekkel, szobrokkal, melyek előtt az isteneknek kijáró apró étel- és virágáldozatok csak növelik a kuszaságot. Tízpercnyi séta után éreztük, hogy itt a vallás központi szerepet játszik az emberek életében, teljesen áthatja a hétköznapokat. A mintegy hárommilliós szigeten a lakosság a hinduizmus egy sajátos, a helyi hiedelem és szellemvilággal átszőtt ágát követi. Szerintük minden élőlényben és élettelen tárgyban lélek vagy szellem lakozhat. Ez a magyarázat arra, miért botlottunk mindenütt – az út mentén, a rizs teraszokon, a tengerparton, a hidakon, a piacon, az étteremben – szentélyekre. Előttük pedig kis, bambuszból font, virágszirmokkal, rizzsel és füstölővel teli tálkák hevertek fekete-fehér kockás terítőkön. Helyi vezetőnktől megtudtuk, naponta többször köszöntik ilyen áldozatokkal az isteneket. A fehér kockák a jó szellemeket hívják, a feketék pedig a gonoszt tartják távol.