Sook matyer

Hol volt, hol nem volt, pont akkor, amikor mindegyik bolond meglelte a párját, eljött a világvége. Csak úgy támadtak a törökök, mint darazsak. Csípték, marták a magyart. Az egyik török belépett egy viskóba, de mivel este volt, ahova lépett, ott gyereksírást hallott. Már azt gondolta, errefelé az az igazság, hogy ahová lép a török, ott bizony magyar gyermek terem. De ám a jobbik fajtából. Aztán a gyerekek és az emberek egy nagy kútba ugrottak. Megörült a török sereg. Mégiscsak botcsinálta, gyáva nemzet ez a magyar. Inkább meghal, mintsem hogy harcoljon. Erre meg a kútból denevérek hada támadt a törökre.

- Allahra mondom, átváltoztak denevérré – nyögték a törökök.

Az történt, hogy a kútból egy alagút vezetett a nádasokba, ahol elrejtőzött a lakosság. Mikor az emberek betették a lábukat az alagútba, az ott megbúvó denevérek a kúton keresztül távoztak. A törökök rossz jelnek vélték a denevéreket. Amikor meg szembetalálkoztak a husángokkal, parittyákkal és nyilakkal felszerelt magyar sereggel, maga a török aga felkiáltott:

- De hiszen ezek a vízbe veszett, a kútba ugrált, majd denevérként támadó emberek. Ezeknek legalább hét életük van, nemhiába volt hajdanán hét vezérük. A község északi részén szégyenletes futásba kezdtek. A fejetlen futás közepette kiabálták:

- Sook matyer, soook matyer.

Ez azt jelentette, hogy sok magyar. A kisgyerek, akinek mégse vitte el a cica a nyelvét, elárulta, hogy innen ered a község, Magyar Sook neve. Aki nem hiszi, kövesse a kissrácot Magyarsókra, és ugorjon bele a híres-nevezetes kútba. Bár az a sanda gyanúm, hogy sok köszönet nem lesz benne.