Somogyi Ferenc

   Somogyi Ferenc 1919. április 16-án született Kismácsédon. Anyja Németh Angelika, apja Somogyi Szilveszter. Elemi iskolai évei után (Szkladányi tanító urat sokat emlegette) Pozsonyba járt gimnáziumba, majd tanítóképzőbe. Tanulmányait Pápán fejezte be. Pedagógusi pályáját Muracsányban kezdte, itt ismerkedett meg majdani feleségével, Haraszti Margittal, az iskola akkori igazgatójával.

   A második világháborúban karpaszományos zászlósként volt kénytelen részt venni. Sopronban kapott kiképzést, utána ment a frontra. Még a háború idején, a frontról szabadságra hazatérve nősült meg 1944-ben. Az esküvőt Oroszváron tartották.

   A háború vége felé a Beszkidekben térdlövést kapott. Bécsben ápolták, innen kalandos úton, vagonok tetején szökött haza. Kismácsédot akkor már megszállták az oroszok. Szerencséjére nagyon hasonlított Jani öccsére, így a sötétben összetévesztették őket, és „Ja, Jani!” azonosítással beengedték a faluba.

   Családját egyébként 1947-ben Kismácsédról a Baranya megyei Geresdre telepítették ki. Soha nem szokták meg a hegyvidéket a jól termő mátyusföldi síkság után.

   A tanító házaspár a háború után több településen volt alkalmazásban, általában helyettesítőként (Rábapaty, Jánosháza). Rábagyarmaton (Vas megye) töltöttek kicsit hosszabb időt, itt születtek gyermekeik: Zsuzsanna 1948-ban, Péter 1950-ben. Baráti viszonyban voltak a helyi esperessel és plébánossal, valószínűleg ezért helyezték át őket Kondorfára 1952-ben. Ez a település az Őrség szélén, Őriszentpétertől és a másik szomszéd falutól, Csörötnektől is 7 km-re van. Szinte teljesen el volt zárva a külvilágtól, a vasút csak Őriszentpétert érintette, autóbusz-közlekedés akkor még nem volt, így el lehet mondani, hogy az „Isten háta mögé” zárták őket.

   Kondorfa kb. 1200 lelkes község volt 8 osztályos iskolával, általában 30 fős osztályokkal, 10-12 fős tantestülettel.

   Somogyi Ferenc iskolai teendői mellett már Rábagyarmaton is lelkesen szolgálta a falu közművelődését. Kondorfán ugyancsak a közösség élére állt, és rövidesen pezsgő kulturális életet teremtett. Színműveket tanított be, sikeres bemutatókat tartottak, előadásaikat a szomszéd községekbe is elvitték.

   Levelező tagozaton elvégezte Pécsett a Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakát. 1959-ben diplomázott. Szakdolgozatában, amelyre kiváló minősítést kapott, levéltári, illetve plébániai iratanyagok kutatásával a kondorfai iskola történetét dolgozta fel.

   Az 1956-os forradalom idején a falu központjában összegyűlt embereknek elszavalta a Szózatot, majd a tömeget lecsillapítva megvédte a tanácselnököt és a párttitkárt a nép haragjától. Ennek ellenére a forradalom leverése után hetekig rettegett a család a megtorlástól. Figyelték, hogy a fekete autó tovább jön-e a tanítói lakás felé a párttitkár házától, ez esetben ugyanis az összekészített csomaggal nyugatra menekült volna.

   Az autó nem jött érte, „jutalmát” azért később megkapta: katonai rangjától megfosztották. A hatvanas évek elejétől az iskola igazgatójaként dolgozott Kondorfán. Nyugdíjba vonulása után 1979-ben feleségével Szombathelyre költöztek. Jani öccsével is konzultálva itt állította össze Kismácsédi tájszavak című dolgozatát. A munkát a Magyar Nyelvőr 107. évfolyam 1983. július-szeptember 3. számában publikálta.

   Hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után 1996. július 4-én hunyt el.

Összeállították gyermekei: Somogyi Zsuzsanna és Péter