Sóbevitel az emberi szervezetbe

   A nátriumból és kloridból álló só kis mennyiségben elengedhetetlen a folyadék- és ásványianyag-egyensúly fenntartásához. Az ajánlások szerint egy felnőtt napi sóbevitele 5 gramm, durván 1 teáskanálnyi mennyiség. Ebben benne van az összes étkezés, beleértve a félkész és kész termékek sótartalmát, illetve a külön sózást is. A só, azaz a nátrium-klorid két alkotórésze a nátrium (40 %) és a klór (60 %). A nátrium a klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentős szerepe van az ideg- és izomműködésben, a vérnyomás szabályozásában és egyes enzimek aktiválásában. A klór a gyomorsósav alkotórészeként közreműködik az emésztésben, a nátriumhoz, illetve a káliumhoz kötött kloridion formájában pedig a só-víz háztartásban és a savbázis egyensúly fenntartásában is jeleskedik. Az emberi szervezetben megközelítőleg 80-100 gramm nátrium található, amelynek többsége oldott formában van jelen, kisebb részét a csontok és kötőszövetek raktározzák el. Az angolok mind a mai napig H. Davy elnevezését használják, amely a szóda angol megfelelőjéből képzett sodium, a nátrium egyik vegyülete. Ha azt látjuk egy termékcímkén, hogy sodium (Na), akkor annak az értékét meg kell szoroznunk 2,5-el, hogy megkapjuk a sótartalmat. 

1. A só a nátrium egyetlen fő forrása Nem teljesen igaz. Napi nátrium bevitelünk csaknem teljes egészében a konyhasóból származik. Az energiát nem adó, ugyanakkor a szervezet megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen nátrium, bár az egyik legfontosabb makroelem a szervezet számára, azonban napi 1,5-2 gramm mennyiség elégséges belőle egy egészséges felnőtt napi nátriumigényének fedezéséhez (2 gramm nátrium 5 gramm konyhasónak (NaCl) felel meg). A szervezet nátrium igénye bőven fedezhető a kiegyensúlyozott vegyes táplálkozással, megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs fogyasztásával. Nátriumot egyébként különböző adalékokban is találunk, így például nátrium-nitritben (tartósítószer) és nátrium-glutamátban (ízfokozó). 

2. A magas vérnyomás okozója a só is.Igaz. A túlzásba vitt sóbevitel növeli a vérnyomást, mindkét nemnél és minden életkorban, a jelentős mennyiségű tartós sófogyasztás pedig magas vérnyomást (hipertónia) okozhat. A magas vérnyomás a magyar felnőtt lakosság 1/3-át érinti, az egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel. Az agyvérzések 62 százalékának, a szívkoszorúér-betegségek 49 százalékának hátterében a magasvérnyomás áll.

3. Túl sok sót eszünk, ez íÍgy van. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) sóbeviteli ajánlásának (5 g/nap) több mint a háromszorosát fogyasztjuk naponta.Az átlagos sóbevitel nőknél 12 gramm, míg férfiaknál 17,2 gramm naponta. A szakemberek szerint az ételeink sótartalmának 10-20 százalékos csökkentését a nyelvünk nem is érzékelné. Alapvetően átlagosan egy hónap kell ahhoz, hogy hozzászokjunk a kevésbé sótlan ízhez. Fokozatosan kell tehát a sóbevitelt csökkenteni.  

4. Figyeljünk a sóbevitelre a gyerekeknél is, a fiatal életkorban kialakult ízlésvilág az egész életükre kihat. Egyéves kor alatt napi 1 gramm, majd 3 éves korig 2 gramm, 6 éves korig 3 gramm, 11 éves korig pedig 4 gramm a napi beviteli mennyiség. 11 éves kor felett lehet a felnőtt mennyiséggel számolni, amely  5 gramm.

5. Mi sózunk – feleslegesen! Részben igaz. Az európai lakosság sóbevitelének 70-75 százaléka a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából, 10-15 százaléka pedig a pedig a főzés során hozzáadott sóból, vagy éppen az asztali sózásból adódik. A legtöbb sót tehát a félkész és kész ételekkel visszük be a szervezetünkbe. Miben találunk sót? A teljesség igénye nélkül: kenyérfélék, pékáruk, margarinok, húskészítmények, felvágottak, sajtok, juhtúró, salátaöntetek, mustár, ketchup, ételízesítők, konzervek, sós nassolnivalók, félkész- és késztermékek, valamint kényelmi termékek (instant levesek, készételek). Az is igaz, hogy vannak, akik kóstolás nélkül, automatikusan megsózzák a főtt ételt, külön sót szórnak a paprikára és a paradicsomra. Normál, vegyes táplálkozás esetén egy átlagos napi étrend sózás nélkül is tartalmazza az ajánlott sóbevitelt.

6. A forgalmazók érdeke a sok só Van benne igazság. A só a legolcsóbb ízfokozó, amivel fel lehet javítani a különböző termékeket. A só megtartja a vizet, nő a termék tömege. Ha sósabb az étel, szomjasak leszünk, ezért sokkal több üdítő fogy. Alapvetően a gyártók is kezdenek áttérni a csökkentett sótartalmú termékek gyártására, bár még nem túl nagy a kínálat, de nem lehetetlen alacsony sótartalmú ételeket választanunk .

7. A tengeri só egészséges Nem teljesen igaz. Különböző sótípusok léteznek, attól függően honnan származik a só (tengeri só, kősó) vagy hogy finomítják-e, milyen szemcseméretű (durva, kristály, finom). A só származási helye befolyásolja a mikroelem tartalmát, de a fő alkotórésze minden esetben a nátrium és a klorid. Magas vérnyomást a túlzott nátriumbevitel okozhat, ebből a szempontból a tengeri só használata a konyhasó helyett nem jár túlzott előnnyel. A tengeri só a nátrium-klorid mellett más ásványi anyagot is tartalmaz, ezért tartják egészségesebbnek.

8. Megoldás lehet a csökkentett nátriumbevitel Igen, jó megoldás. A csökkentett nátriumtartalmú konyhasó - a nátrium egy részét káliumra cserélték - használata nem terjedt még el. Amennyiben a sóbevitelt visszaszorítanánk az ideális 5 grammra, ezt pedig 30 százalékkal csökkentett nátriumtartalmú sóval fedeznénk, az mindössze 0,48 gramm káliumfogyasztással lenne egyenértékű.Magas vérnyomás esetén jó hatása lehet ennek a típusú sónak, azonban vigyázni kell a kálium tartalma miatt. Akinél ismert a káliumürítés károsodása (például krónikus veseelégtelenség, krónikus szívelégtelenség, cukrobetegség) a kálium-bevitel csökkentése ajánlott.

9. A só helyett használjunk zöldfűszereket, szárított fűszernövényeket (petrezselyem, oregánó, zeller). Megoldás lehet még a vasfű alkalmazása, ez kifejezetten sós ízt kölcsönöz az ételeknek, továbbá az ételek pirítása, illetve leplezhetjük a sótlanságot a húsok esetében azzal, ha zöldségekkel tűzdeljük sütéskor. 

10. Ha izzadunk, csökkenteni kell a sóbevitelt Nem feltétlenül. Sokszor mondják, hogy a sportolóknak, fizikai munkásoknak több sót kell fogyasztaniuk, főleg hőségben, a folyadékveszteség miatt. Fizikai megterhelés hatására ugyanis nem csak vizet, hanem elektrolitokat is veszítünk. Utóbbiak közé tartozik többek között a nátrium, a kálium, a kalcium, a magnézium és a klorid. A sportitalok mértékkel fogyasztva hasznosak a versenyek, hosszabb távú edzések idejére, jó hatással vannak a sportolók teljesítményére. Sportolásnál választhatunk alacsony nátriumtartalmú, de kalciumban és magnéziumban gazdag ásványvizet.

MUDr. Czellárik Mária