Rózsa Ernő köszöntője

Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Jelenlevők!
Honfitársaim!

Magyarok!

   Köszönöm a személyes meghívót!

   Legnagyobb nemzeti ünnepünk alkalmából – a magyar forradalom és szabadságharc 167. Évfordulóján szeretettel köszöntöm a regionális ünnepély valamennyi résztvevőjét, a Csemadok Országos Ellenőrző Bizottsága és a Területi Választmány alelnökeként, talán utolsó üdvözletem, véleményem keresetlen szavakkal bíztatva mindenkit:

Lesz még tavasz, lesz még nyár, lesz még kikelet!

   Az élet úttalan útjait járva végre 86 év után megérhettem, hogy nyíltan szólhatok a mai ünnepi megemlékezésen Hozzátok.

   Csatlakozva a szavalatot elmondó ifjú hölgy Reviczky Gyula Március 15-e című verséhez hangsúlyozni kívánom a második versszakot:

Megalkuvás iránya ma a kornak,
Ábrándnál egy kis állás többet ér,
Egy zsíros koncért százan marakodnak,
Hogy egynek jusson mentül több kenyér,
Az igazságot, elvet megtagadják,
S ki érte harcra kelne nincs olyan
Csak szóvirág ma a magyar szabadság 
és az érte öntött vérfolyam.

   1849. június 21 – 22. - a peredi, a zsigárdi és a királyrévi csaták emléke a vérrel áztatott magyar föld – szülőföldünk becsületre kötelez.

   Itt küzdöttek először a túlerővel szemben az akkori világ legnagyobb orosz hadseregével a magyar honvédek a gyilkossá vált király árulása következtében.

   Az embert próbáló II. világháború utáni időkben mikor 1946 tavaszán az orosz gépfegyver előtt állva 15 éves koromban, nézve és várva a torokcső villanását szeretett szüleim jutottak eszembe – és most itt a vég!

   „Fiam Neked élni kell minden körülmény között, hogy megírhasd, hogy éltünk mi a rabság, az elnyomás idején.”

   Jó édesanyám szavai: kisfiam jó legyél, vigyázz magadra!

   A Mindenható csodája, vagy talán akarata folytán élve maradtam. És ha későn is, de éltem alkonyán 85 éves koromban eleget tettem kívánságuknak az Úttalan utakon című könyvem megírásával. Aki teheti – lapozgassa az

   „Emberi méltóságról, az emberi szabadságról, az emberi jogokról és az örök értékű isteni igazság egyenlőségről szóló könyvet.”

Sose felejtsétek:

Magyarnak lenni mit jelent? Küzdelmet, fájót, véges végtelent!

   Vezessen bennünket a hontalanság éveiben az észak szava illegális lapban közzétett Reményi Sándor gondolatai a miértről, a hogyanról.

Miért kell küzdeni?      

Minden árva megmaradt keveset,
Mert visszaszorítanak hátrább, egyre
hátrább Cserépkunyhódat és tűzhelyedet
S amit meghagynak, egyre kevesebb,
Utolsó darab száraz kenyeredet,
Vesd meg hát a lábad ahol megállhatsz
De azt aztán foggal tíz körömmel
Védd ezt a talpalatnyi helyet,
Démoni dühhel és őrült örömmel
Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,
Ahogy lehet!

(folytatjuk…)