Puss Sándor SJ: Összegfogás a gondozásra szoruló fevidéki gy

A konferenciakötet az első magyar állami árvaház megalapításának 250. évfordulója alkalmából megrendezett emléknapon előadók felszólalásait tartalmazza.
Helyszín: Tallós, Esterházy-kastély, 2013. július 18.

Egy-egy részlet, két elhangzott előadásból:

Szili Katalin:

   Volt az életemnek egy másik fordulata is, amikor magam és családom kerültünk abba a helyzetbe, hogy saját gyermekünkként nevelhettük fel két, szüleiket elvesztő apróságot. Akik - ha nincs ez a kapcsolat és lehetőség -, lehet, hogy szintén egészen más módon és más körülmények között nevelkednek. Számunkra akkor természetes volt, hogy az apát, anyát elveszített gyermekeknek szülei lettünk, és így - reményeim szerint -, annak a közösségnek, amit úgy hívunk, magyarság, tényleg alkotó felnőtteivé válhattak.

   Sokat gondolkodtam azon, mit jelent az árva lét, vagy a róluk való gondoskodás. Már Szent István idején is megfogalmazódott, hogy az özvegyekről, árvákról gondoskodni kell. Szeretnék szólni arról is, mit jelent számunkra a nemzet, az a sokszínű közösség, amelynek tagjaiként - határokon túlmutatóan -, egymásra is oda kell figyelnünk.

Soltész Miklós:

   Hallgatva a felvidéki magyar árvák helyzetét, eszembe jutottak az oroszországi tatárok. Azok, akiktől hangos volt a történelmünk egykoron, rettegve figyelte őket népünk is. Egy kései leszármazottjuk egy tatár muzulmán vezető mesélte, hogy ma már csak mintegy 200 ezren élnek Oroszország egyik köztársaságában. Ez a kis közösség elhatározta, hogy bejárja Oroszország összes árvaházát, és felkeresik a tatár származású gyerekeket. Iszonyatos munka!

   Hallom, hogy az itteni gyermekotthonokban is jó lenne ez a munka, hiszen a sok magyar származású gyermeket nem biztos, hogy Szlovákia magyar lakta területein lévő otthonokba helyezik el.

   A tatárok kihozták gyermekeiket az árvaházakból, identitásukat, kultúratudatukat, muzulmán hitüket visszaadták nekik, így, ekképp erősödtek meg közösségükben.

Puss Sándor SJ:

   Azért ragadtam most tollat, és vágtam bele a tanulmányírásba, hogy az árvákról és elhagyottak sorsáról írva azon dolgozzam, ne emelkedjen ez a szám tovább. 250 éve lesz annak, hogy Mária Terézia megalapította Nagymagyarország első állami gyermekotthonát. Azt gondolom, ez a jubileum megfelelő alkalmat kínál arra, hogy végigkísérjük a figyelmünket az árvák történelemben betöltött szerepén.