Pszichológus az iskolában

   Tapasztalataim szerint nagyon sokan idegenkednek attól, hogy pszichológustól kérjenek szakmai segítséget önmaguk vagy gyermekeik számára. Furcsa jelenségnek tartom ezt, ugyanis rengeteg más problémában nem is kérdéses az emberek számára hogy szakemberhez forduljanak. Ha az egészségükkel van gondjuk, orvost keresnek, ha jogosítványt szeretnének, sofőrkurzusba iratkoznak, ha építkeznek, építésszel konzultálnak... Azonban amikor egy gyerek tanulási nehézségekkel küzd vagy viselkedési nehézségek, esetleg szorongás tüneteit mutatja, sok esetben úgy látom, hogy a szülők vagy a tanárok egyedül próbálják megoldani a helyzetet.

   Ennek oka, úgy vélem, abban keresendő, hogy a pszichológusok munkájáról általában nagyon keveset tudnak az emberek. Írásom célja bemutatni, melyek azok a problémakörök és kérdések, melyekben a szülőknek vagy a tanári karnak érdemes iskolapszichológushoz fordulniuk.

   Az iskolapszichológus feladatköre annyira széles, hogy sok esetben az iskola vezetősége és a pszichológus közti megállapodás szabja meg, hogy konkrétan milyen szolgáltatásokat nyújtson a pszichológus az iskola diákjai számára. Vannak iskolák, ahol a pszichológus fő feladata az, hogy segítsen olyan légkört létre hozni az iskolában, amelyben a gyermekek jól érzik magukat. Ez nagyon szoros együttműködést igényel a pedagógusok és az igazgatóság részéről, hiszen ők azok, akik a pszichológus felmérései és szakmai tanácsai alapján végül a gyerekekkel közösen alakítják ki a jó légkört. Úgy is mondhatnánk, hogy ebben az esetben a pszichológus a háttérből - tanácsaival és meglátásaival - segíti az iskola dolgozóit és diákjait a lehető "legélhetőbb" környezetet kialakításában egymás és önmaguk számára.

   A pszichológus aktívan is részt vehet ebben a folyamatban, például kommunikációs gyakorlatok vezetésével, melyek segítségével megtaníthatja a gyerekeket (de akár pedagógusokat is) a konfliktushelyzetek megfelelő kezelésére, az építő jellegű kritika alkalmazására és más, a kommunikációt segítő eszközökre is.

   Egy másik munkamodell szerint az iskolapszichológus nem annyira az egész iskolaközösségre koncentrál, hanem inkább az egyénekre. Munkájában a szülők, tanárok vagy gyerekek által jelzett problémákra figyel. Ezek túlnyomórészt egyéni esetek. A megkeresések témája a tanulási nehézségektől (írás-, olvasás-, számolás zavara, figyelemzavar) kezdve a szociális félénkségen vagy visszahúzódáson, szorongáson, nevelési kérdéseken át a konfliktushelyzetek kezeléséig terjed. Az iskolapszichológus feladata lehet az is, hogy kapcsolatban álljon a járásokhoz tartozó pedagógiai és pszichológusi tanácsadókkal, melyek a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek kiszűrésében nyújtanak segítséget.

   A valóságban nagyon sok a két említett modell közötti átmenet, vagy az olyan feladatok, melyek a konkrét iskola helyzetéből vagy lehetőségeiből adódnak. Az iskolapszichológus feladata lehet az ismeretterjesztő, tájékoztató előadások szervezése is. Témáiban szólhat a gyermekekhez vagy a szülőkhöz, de akár a pedagógusok számára is szervezhet előadásokat. Részt vehet az elsősök beíratásán, tanácsokat adhat a kicsik további fejlődésével kapcsolatban.  Amennyiben valamilyen konkrét problémával küzd az iskola, lehet az alkohol, esetleg droghasználat a tanulók körében vagy iskolai megfélemlítés, az iskolapszichológus szintén tagja lehet a szakmai teamnek, amely az adott probléma megoldásával foglalkozik.

   A fentiek alapján tegyük fel a kérdést, valójában miért is idegenkednek a gyerekek, miért bizalmatlanok a szülők, amikor pszichológusi kivizsgálásra, vagy konzultációra küldi őket az iskola. Az alulinformáltság ugyan fontos tényező, ám nem maga a kiváltó ok. Véleményem szerint a szülők azért tudnak olyan keveset a pszichológusi szakmáról, mert sokan sohasem kerültek kapcsolatba vele. 2012-ben, az Iskolapszichológusok Szövetsége által közzétett felmérés szerint összesen 112 iskolapszichológus dolgozott Szlovákiában. Ugyanezen felmérés szerint abban az évben 2 177 iskola működött az országban. Ezek a számok azt jelentik, hogy körülbelül minden huszadik iskolában dolgozott pszichológus a felmérés idején. Megtörténhetett, hogy egy-egy pszichológus több iskolában is tevékenykedett, hiszen nem ritka, hogy több kisebb iskola közösen alkalmaz egy-egy szakembert. A szakemberek szerint a 800 fő feletti iskolákban már indokolt a teljes állású iskolapszichológus alkalmazása.

   Az, hogy az iskolák kapnak-e támogatást pszichológusok és más szakdolgozók alkalmazására, sok esetben sajnos nem az iskola dolgozóin és nem is a szülőkön múlik. Ám az, hogy kihasználjuk az összes elérhető lehetőséget arra, hogy gyermekeinknek a legszakszerűbb segítséget nyújtsuk, az már a mi felelősségünk.

Mgr. Eva Peniašková

A cikkben közzétett adatok az alábbi forrásokból származnak:
- www.aspsr.sk
- Szitó Imre: Az iskolapszichológia szakmai protokollja