Perediek a Pireneusok vidékén

Szent Jakab apostol

   Betszaidában született. Zebedeus és Szalome fia, Szent János evangelista bátyja. Az Egyház hagyományában az, idősebb'' nevet kapta, hogy megkülönböztessék a Szent Fülöppel együtt ünnepelt „fiatalabb” Jakabtól, az „Úr testvérétől”.

   Jézus halála után ő lett a jeruzsálemi egyház feje, s amikor Heródes Agrippa király 41--42-ben az egyházra támadt, elsőként Jakabot ölette meg karddal. Ő lett az első vértanú az apostolok között.

   Életében is sokaknak szolgált. Szent Pál tanúskodik arról, hogy megtérése után tizennégy évvel úgy ismerte meg őt, mint Péter és János mellett az Egyház „oszlopát”.

   A középkor egyik leghíresebb búcsújáró helye Szent Jakab sírja volt a spanyolországi Compostellában. A 8. századtól él az a hagyomány az Egyházban, hogy Jakab a mai Spanyolországig eljutott missziós útján. Egy későbbi, 13-14. századi leírás még azt is tudja, hogy igehirdetésének nem volt sok foganatja, el is veszítette Jakab a kedvét, s akkor megjelent neki Zaragózában a Szűzanya és megvigasztalta. E hagyomány a breviáriumba is belekerült „Jézus Krisztus mennybemenetele után Jakab Júdeában és Szamariában hirdette Jézus istenségét és sokakat elvezetett a keresztény hitre. Ezután Hispániába ment, ahol néhány embert Krisztushoz térített, akik közül később hetet Péter apostol püspökké szentelt és Hispániába rendelt.”

   Jakab hispániai jelenléte ereklyéi átvitelének köszönhető. Az évet nem ismerjük, amikor Jakab földi maradványait Jeruzsálemből Hispániába vitték. A 9. századtól a hagyomány egyöntetűen vallja, hogy Jakab sírja Hispániában van. A legenda szerint a feledésbe ment sír helyét éjszaka csodálatos fény jelölte meg, s a megtalált sírt 800 óta egyre növekvő tisztelet vette körül. Először egy kis kápolnát építettek föléje, amit 899-ben III. Alfonz kibővített, de az arabok 997-ben lerombolták. Magát a sírt azonban megkímélték. 1075-1128 között épült az a bazilika, mely lényegében ma is áll. Szent Jakabot „Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogónak” tisztelték. Érthető, hogy egész Európából zarándokolnak sírjához.

   Jakabot a spanyolok a Matamaros, azaz Mór-ölő jelzővel is illetik. Ennek eredete a 844-ben a mórok ellen vívott clavijói csata. Ekkor, a legenda szerint, Jakab fehér lovon jelent meg és győzelemre vezette a keresztény seregeket. E legenda alapján ábrázolják Jakabot gyakran páncélban, lovon ülve, csata közben.

Borsányi Gyula és felesége 33 nap alatt tették meg a több mint 800 kilométernyi utat

Borsányi Gyula: Az El Caminonak ismert zarándoklat a kereszténység harmadik legjelentősebb zarándokhelyeként ismert, a Szentföld és Róma után. Idősebb Jakab apostol tiszteletére a világ és Európa sok tájáról indulnak útnak tavasztól késő őszig – csoportosan vagy egyénileg – hívők és turisták, hogy a természet erőivel és emberi esendőségeikkel megküzdve elérjék a célt: Camino de Santiagot, a spanyol Galícia tartomány székhelyét, hogy Szent Jakab sírjánál tiszteletüket tegyék. Havonta átlagban 50 000-en indulnak útnak, közülük 1000 a magyar.  

Borsányi Erika: Erre az útra már tíz éve készülődtünk. Rengeteg útleírást és könyvet átolvastunk, több filmet megnéztünk, hogy alaposan felkészülhessünk a nagy útra. 40. házassági évfordulónkkor egy szentföldi zarándokúton vettünk részt Szlávik atya vezetésével.  Tavaly nyáron Rómát láthattuk, oda a Győr melletti Nyúl település zarándokaival együtt jutottunk el Kelemen Áron atya jóvoltából, amikor az olaszországi szentek nyomdokain vezető úton vehettünk részt.

Borsányi Gyula: Hívő emberek vagyunk és úgy éreztük, valami még hiányzik az életünkből. Eldöntöttük, hogy teljesítjük életünk eddigi legnagyobb kihívását, és megtesszük a Szent Jakab utat. Nem a kényelmet, a luxust kerestük most sem, hanem igazi önmagunkat szerettük volna újra megtalálni, hogy életünk következő szakaszában hasznossá válhassunk szeretteink és embertársaink számára. Hallottuk, olvastuk és megtapasztaltuk annak igazát, hogy az Istennel való találkozás megvalósulásához útnak kell indulni. Megélve a hitet, imádkozva, bízva, a bűnöktől megszabadulva, önmagunkba fordulva megérezni a Teremtő jelenlétét. Soha eddigi közös életünkben, ami bizony már 44 esztendő, nem hallgattunk annyit egymás mellett, mint a megtett 800 kilométer alatt, mégis mindent megértettünk, megéreztünk – egymást is, és a világot is körülöttünk.

Borsányi Erika: A négy Santiago de Caminóba vezető zarándokút közül mi a Francia útként ismert szakaszt választottuk, melynek a franciaországi Saint Jean Pied de Port város a kiindulópontja. Július 24-én keltünk útnak. Az út első szakaszai a legnehezebbek. A 200 méter tengerszint feletti magasságról indulva a Pireneusok hegység 1450 méteres kapaszkodóin halad az ember. A szervezet még nem szokta meg az erőfeszítést, a körülmények újak, furcsák, sokszor ijesztőek.  De a spanyol oldalon való leereszkedés, a baszkföldi Pamplona város látványa, az emberek jóindulata, szeretete olyan hittel és bizakodással tölt el, hogy az ember azonnal haladna tovább.

Borsányi Gyula: Spanyolországban 17 teljes joggal rendelkező autonóm közösség él 30 tartományban, az államhatalom gyakorlása erősen decentralizált. Minden autonóm országrészben a helyi etnikai nyelv is hivatalosnak számít. De az útra visszatérve: A legendák szerint Szent Jakab több alkalommal is megjelent és harcolt a hitért a mórokkal folytatott több évszázados küzdelmekben. Ő Spanyolország védőszentje, a nép, a hit védelmezője. Innen származik a Szent Jakab kereszt, amely a kard és a kereszt egyesüléséből született, és a hitért való küzdelem szimbólumává vált. Ahogy Szent Jakab másik harci eszköze -  a pöröly is, amellyel több csatában vitte győzelemre a keresztény hadakat a  mórok ellen . A pöröly motívuma ma is látható hatalmas, füstölgő formájában a santiagói katedrálisban.

Borsányi Erika: Amit a zarándokút mindennapi dolgairól tudni kell. Napi 25-30 km megtétele ajánlott, ami a terepviszonyoknak igazodó táv, erőbeosztás szempontjából a legmegfelelőbb, olyan erőkifejtést igényel, amit a nem edzett emberi szervezet is kibír. Szállást, étkezést minden faluban, városban találni lehet, zarándokszállást még a lakatlan vidékeken is. Szellős, könnyű ruhában, jó lábbeliben, 10-15 kilós hátizsákkal, valamint sok-sok türelemmel, bizakodással és hittel célba lehet érni. Nemcsak egészséges emberek vállalkoznak az útra. Mi találkoztunk vak emberrel és tolókocsis fiatallal is. Van olyan zarándok, aki hazájából indul útnak, mint Pethő Kálmán, budapesti zarándoktársunk, aki találkozásunkkor már 102 napja rótta a kilométereket, szívvel és hittel. Az út biztonságos, a zarándokok és a helyiek segítőkészek, barátságosak. Napi 20 euróból szállást, étkezést, mosást, frissítőt tud fedezni a vándor, de számtalan helyen önkéntes alapon járulhattunk hozzá a költségekhez.

   A kiindulóponton mindenki egy olyan útlevelet kap, amelybe minden egyes pihenőhelyen, állomáson bélyegzőt adnak. Ennek alapján Santiagóban mindenki egy elismervényre, oklevélre jogosult az út megtételét bizonyítandó. Olyan örök emléket, amely élete nagy vándorlására, vállalkozására emlékezteti.

Borsányi Gyula: Néhány, számunkra emlékezetes történettel is színesíteném ezt az ismertetőt, abban a reményben, hogy talán többen elgondolkoznak majd azon, hogy a nagy kihívások, a nagy célok erősítenek, tisztítanak bennünket, még akkor is, ha nem, vagy csak részben teljesülnek. Mert megtapasztaltuk, hogy érdemes a miénkhez hasonló megmérettetéseket vállalni, átélni, átérezni.

• Csodálatos gyógyulások is történtek a Caminón, ezért a gyógyulás reményében betegek is részt vesznek ezen  zarándokút néhány kilométeres szakaszán. Nagyon megrázó volt számunkra az út mentén elhelyezett márványtáblák látványa (mi 8 táblát láttunk), ahol az elhunyt zarándok neve, életkora és származása volt feltüntetve. A lelki nyugalmukért minden alkalommal elmondtunk egy imát.

• A Calzadilla de los Hermanillosból Mansilla de las Mulasba vezető út 24,5 kilométer, nem hosszú szakasz, mert nagyobb távolságokat is megtettünk naponta, de teljesen kihalt volt. Reggel hat órakor indultunk útnak, hogy a délutáni hőséget elkerüljük, de az egész szakaszon egyetlen pihenőhelyet sem találtunk. Sem zarándokkal, sem a mezőn dolgozó emberrel nem találkoztunk. Puszta vidéken, élettelen terepen vezetett az út az ismeretlenbe.

• Leonban, melynek Santa Maria katedrálisa lenyűgöző, a városnak nem akart vége lenni. Több mint két órát gyalogoltunk, mire kijutottunk ebből a véget nem érő városból.

• San Martin del Caminóban a Santa Anna hideg, kőfalú zarándokszálláson olyan hideg volt, hogy délután az udvaron tudtunk csak felmelegedni.

• Astorgában, Szent Bertalan templomában, a miséző pap az oltár elé hívott bennünket, áldást kérve ránk, utunk szerencsés befejezéséhez.

Borsányi Erika: Ennyi idő elteltével, ilyen embert próbáló távolság megtétele után célba érni hatalmas boldogság. Mindenkinek kívánom ezt a megfoghatatlan, semmi mással össze nem hasonlítható felszabadult elégedettséget, amit a város, Santiago felé közeledvén éreztünk.  A megérkezés, a gyönyörű székesegyházban a hálaadó szentmise áhítata, nyugalma örökre bevésődik az ember lelkébe. Augusztus 30-át mutatott a naptár és az utolsó pecsét alatti beírás.

Borsányi Gyula: A zarándoklat befejeztével a zarándokok nagy része elmegy a világ végére. Mert így nevezik a közel 90 kilométerre található óceáni partszakaszt, ahol a zarándoköltözet elégetése után mindenki megfürdik az óceánban. Leírhatatlan a megkönnyebbülés, minden gyötrelem, fájdalom elmúlik, testben és lélekben megtisztult emberek adnak hálát a Teremtőnek.

   Tudjuk, ez az írás a TERRA Hírújság decemberi számában jelenik meg. Engedjék meg, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepe közeledtével szeretetben eltöltött és átélt, békés, nyugodt és boldog karácsonyi ünnepeket kívánjunk a lap minden olvasójának. Útibeszámolónkat fogadják szeretettel.