Papp Tanár Úrtól búcsúztunk!

"S az is itt van valahol rovásban,
hogy megálltál egy sírhant felett,
elmerültél mély gondolkodásban,
s kezed egy kis bokrétát letett."
Jékely Z.

   Nem egészen egy éve még egy újság hasábjain köszöntöttük 80. születése napján Papp Endre tanár urat, a Galántai Kodály Zoltán Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium nyugállományú tanárát, volt igazgatóhelyettesét, az 1958-ban érettségizett XI.B osztály szeretett osztályfőnökét.

   Szomorúan tesszük hozzá, néhai osztályfőnökét, hiszen Karácsony első napján, 81. születésnapja előtt pontosan tizenegy nappal megszokott, csöndes mosolyával örök álomra hajtotta fejét.

   Szigorú, következetes tanár volt: szerette tanítványait, szerette hivatását. Ember volt, a nagybetűs Ember! Tanítványai közül többen a Gimnáziumban, s még többen Mátyusföld iskoláiban lehettünk a kollégái. Gárdonyi által megörökített-dicsőített néptanítók közé sorolható: nem akarta megváltani a világot, de mindent megtett tanítványai, embertársai boldogulásáért, társadalmi érvényesüléséért.

   Kiapadhatatlan energiával segítette kollégái szakmai gyarapodását a szakmai vagy tantárgybizottságok munkájának rendszeressé tételével, az iskola könyvtárának építésével, a szakfolyóiratok beszerzésével. Ezzel is nagymértékben hozzájárult annak a lépéshátránynak a megszüntetéséhez, amelyben 1945 után leledzett a szlovákiai magyarság. - Hiszen tanítóinak zömét Délre irányította Végzetünk.

   Az iskolában minden hasznosnak tűnő kezdeményezést támogatott, nemcsak a szűkebb értelemben vett oktatás területén, hanem a kultúra, a sport - a korabeli megnevezést használva -, az iskolán kívüli tevékenység területén is.

   Szerény ember volt! Mindig a háttérben maradt ha szereplésről volt szó, de elsők között találhattuk, ha a tanulók érvényesüléséért, az iskola hírnevéért kellett munkálkodnunk.

   Az iskola igazgatóhelyettesévé 1963. szeptember 1-től nevezték ki az új igazgató, Zelinka István külön kérésére. Ez a kettős egy-két év híján negyed évszázadig irányította a mai Kodály Gimnázium jogelődjeinek tevékenységét. Kitűnő kettőst alkottak: az igazgató a külkapcsolatokat ápolta nagy taktikai érzékkel, a helyettes pedig a szakmai és a belső szervezési tevékenységet irányította sikeresen. Elvük a szülő-diák-tanár együttműködésének zökkenőmentessé tétele volt.

   Az említetteknek köszönhetően a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Általános Középiskola a szlovákiai magyar középiskolák élvonalába küzdötte fel magát, a szlovákiai és a csehországi egyetemek is felfigyeltek a galántai középiskolások tudására, sokoldalú műveltségére.

   Köszönetünket, hálánkat kedves Tanár Úr egyelőre más módon nem tudjuk tolmácsolni Önnek, de az itt maradt utódoknak, kollégáknak örök mementóul hagyhatjuk a Papp Endre-i örökséget: a tanítói pálya elhivatottságát, a tanítványok megbecsülését.

   Ebben a dekadens világban is igyekezzünk megtalálni azt a bizonyos kulcsot, amely a szeretetre, a jóra nyitja meg a szíveket!                

Köszönettel Tanár Úr!
a XI.B nevében Pukkai László