Megdönthetetlen tény, hogy a galántai Magyar Kodály Zoltán Gimnázium pedagógusai és tanítványai már az iskola megalakulásakor /1953.szeptember 1-től/ szerették volna szorosabbá fűzni kapcsolataikat a mátyusföldi települések lakosságával, a tanulók szüleivel, a hozzátartozókkal, másrészt folytatni szerették volna azt a gazdag népművészeti, kulturális tevékenységet, amely a Mestert a Galántai táncok megírójává ihlette, s elvezette 1943. május 30-hoz, amikor nagyszabású dalos ünnepség keretén belül Kodály Zoltánt Galánta díszpolgárává avatta. Tizenöt mátyusföldi népiskola ezer dalosa lépett fel köszöntve a Mestert az Esterházyak neogótikus kastélyának előterében.
A dirigensek közül had említsük meg Boross Bélát, a Magyar Tanító néven megjelent pedagógus folyóirat főszerkesztőjét, vagy Szőke Pétert, a Hanza dalárda karnagyát, a Hanza Szövetkezeti Újság főszerkesztőjét.
Visszatérve az 1953-as évhez elmondhatjuk, hogy a kezdetek kezdetén Gyöpös István hegedűje, vagy Tóth József harmonikája játszotta a főszerepet, de az 1957-1958-as tanévben Tóth Piroska és Varga Gábor vezetésével már díjnyertes táncosai is voltak az iskolának.
Közben az osztályfőnökök szalagavatói műsoraikat be-bemutatták egy-ez településen, megerősítve a már említett elképzelést: mindent az embertársainkért, de embertársainkkal. Az igyekezet és az elképzelés az 1964-1965-ös tanévtől szökkent szárba. Ez azzal is magyarázható, hogy az Alma Maternak ekkor már módjában állt tanárként visszafogadni azokat a volt tanítványokat, akik annak idején iskolánk tanítványaiként tagjai voltak a már említett próbálkozások valamelyikének.
Az 1964-1965-ös, majd az 1965-1966-os tanévben a szokásoknak megfelelően a szalagavatói műsorok alkották a kialakulandó, érlelődő kultúrcsoport műsorát. A következő két évtizedben a szervezők a szereplőket már az iskola összes tanulója közül válogatták és a műsorokat is tematikai alapon állították össze.
Az 19641-65-ös tanévben érettségizett 3.A osztály 50 éves találkozóján, május 21-én, a beszélgetések, visszaemlékezések alkalmával többször is felvetődött a javaslat: nem lenne sikertelen , netán hiábavaló a kultúrcsoport tagjait és szerveződések szereplőit összegyűjteni egy jól szervezett, a Kodály Gimnázium habitusát emelő nagy találkozóra.
A javaslatok között szerepelt egy visszaemlékezés /monográfia/ összeállításának víziója is, amely az első húsz éven kívül tartalmazná az utódcsoportok Pék Anna, Mészáros Andrea, Hlavaty Márta vetette alakzatok tevékenységét is.
A csoport 10. évfordulója alkalmából szerkesztett Alkotó Ifjúság különszáméban olvashatjuk, hogy a csoportnak 176 fellépése volt Mátyusföld 24 településén, ahol 41571 néző tapsolt csoportunk 353 szereplőjének. Ne vegyék félreértésnek, de akkoriban az iskolának nem voltak gondjai a diáklétszámmal.
Nem célunk a részletes elemzés, s nem is szeretnénk a Gimnázium Mátyusföld központjában címen az iskola ötvenéves évfordulójára megjelent kötetből részleteket idézni, vagy felsorolni híres énekeseinket, színművészeinket, a Tv vagy rádió munkatársait. Úgy gondoljuk, hogy az iskola hírnevének nem ártana egy jól szervezett akció, a csoportban szereplő nagy emberek bemutatása sem.
Had mondjuk el, hogy Zselízre és Gombaszögre 1974-ben jutott el csoportunk. Műsorunkon a Váskatánc, a Bodrogközi szvit, a Tavaszi táncok és mások szerepeltek. A csoport 1976 nyarán eljutott Magyarországra - Seregélyesre és Abára, valamint Tecedre, Zombára és Bolyba /1947 és 1948 között a mátyusföldiek egy részét ide telepítették/. 1976-tól a csoport a csepeli Jedlik Ányos Gimnázium vendégeként rendszeres résztvevői voltunk a Csepelen szervezett budapesti középiskolák táncversenyének is.
Écsi Gyöngyi szavaival fejezném b e a fejtegetést. És hogy lehetne elfelejteni az előadásokat, a drukkot. A fényeket, a csizmáink dobogásától felszálló por szagát. Ma is csodálkozom, micsoda átgondolt szervezés kellett ahhoz, hogy a hétvégeken az előadásokkal kijuthassunk a környék csaknem valamennyi falujába. Ekkor meg lehetett tanulni, hogyan kell együtt dolgozni, és azt is, hogy micsoda nagyszerű dolog örülni, kacagni.
Dr. Pukkai László