A mátyusföldi településekről készült monográfiák első fejezeteiben, a kronológiai sorrend értelmében, minden esetben találkozhatunk az írásosságot megelőző adatokkal, tárgyi leletekkel: emberi csontvázakkal, csontmaradványokkal, az őskorban használt szerszámokkal, eszközökkel.
Ezek a feltárások általában Izsóf József és Takács Mihály nevével hozhatók összefüggésbe, akik a Galántai Múzeum munkatársaiként fejtették ki áldásos tevékenységüket. 2009-ben az említett múzeum felkérésére Tomáš König Galantský región v praveku - címmel adott ki egy nagyon értékes összefoglaló munkát. Az alábbiakban e rövid ismertetőben ezekre a dolgozatokra támaszkodunk.
A korszak, amelyben az ősemberek éltek az szerint kapta a nevét, hogy miből, milyen anyagból készítették munkaeszközeiket, szerszámaikat. Sorrendben a legrégibb paleolitikum (csiszolatlan kőkorszak), majd a mezolitikum (középső kőkorszak), a neolitikum (új, vagy csiszolt kőkorszak), a réz a bronz és vaskorszak következik.
Ennek a korszakolásnak a szellemében mutatjuk be az ősember megjelenését Mátyusföldön.
A szerzők szerint az első leleteink a csiszolatlan kőkorszak (paleolitikum) középső szakaszából (i.e. 300 ezer – 40 ezer) származnak. Két leletről van szó. Mindkét leletet a Vág folyó kotrásakor szedték ki a vágsellyei hídtól pár méterre a vágvecsei oldalon. Az egyik csontmaradványt 1961-ben, a másodikot 1993-ban. Neader-völgyi ősemberek maradványairól volt szó (E. Vlček, I. Mihálik – Z. Vozák).
A késői kőkorszak (40 ezer – 9 ezer év i.e.) jelentős ásatási eredményei azok a kőszerszámok, amelyeket a „Mácsédi dombok” néven ismert dűlő területén találtak homokbányászás közben az 1952-1955-ös években, s a nyitrai Régészeti Intézet munkatársai dolgozták fel.
A mezolitikumban (a középső kőkorszakban: 8 ezer – 6 ezer év i.e.) Mátyusföldön főleg a Vág, a Kis-Duna és más folyók közelében szintén gazdag lelőhelyekre bukkantak a régészek. Feketenyék, Alsószerdahely, Mácsédi dombok, Hidaskürt, Tallós, Nagymácséd és Sopornya – Kövecses települések kataszterében értékes, félig-meddig megmunkált munkaeszközök, amelyeket a szakemberek a 70-es évektől napjainkig gyűjtöttek, azt bizonyítják, hogy elődeink értékesnek tartották ezt a területet. Ezt bizonyítja letelepedésünk nagy száma is.
A neolitikumban (a 6-4 évezred i.e.), a csiszolt kőkorszakban az elődeink megmunkált, kidolgozott eszközöket használtak, s ezek segítségével már viszonylag magas szintű életmódot biztosítottak maguknak. Háziállatokat tartott, nemesített növényekkel vetette be szántóterületeit, földbe vájt házakban lakott, edényeket gyártott és szövet ruhaanyagot.
Gazdag, fontos lelőhelyre bukkantak régészeink Ábrahám, Geszt, Szered, Alsószerdahely, Nagygurab kataszterében. Ezeknek a leleteknek egy része a luzsicai, egy része a zsinórvonalas kultúra népeinek köszönhető.
Az i.e. 4 ezertől 2200/1900-ig tartó időszakot eneolitikusnak, vagy késői kőkorszaknak is szokták nevezni. Ebben a korban a réz megmunkálása is előtérbe kerül, de meg kell jegyeznünk, hogy Mátyusföldön ritkaságszámba ment.
Ebben a korszakban már más fémek megmunkálására is sor kerül, s megváltozott az emberek életmódja: elsősorban azzal, hogy házaikat már a föld felszínére kezdik építeni, s kialakulnak az erődítmények is. A Szered melletti Alsószerdahely, Diószeg, Vágsellye a lelőhelyei az új kultúráknak.
Pukkai László
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
