ÖNKORMANYZATI VÁLASZTÁSOK 2014

   Úgy tűnik, a 25 éves demokrácia túl sok rosszat hozott ki belőlünk. A lefojtott vélemények korszakát 20-21. századi történetünkben a becsmérlés, ócsárlás és megvetés kora váltotta fel. Csendes nosztalgiával mélázok el azon, amikor még gyakran idéztük Voltaire-t, és amikor még sokan hittük is: olyan korszak következik, amelyben a másik más véleménye is érdemes lesz a meghallgatásra, a végiggondolásra, hisz egyetértenünk nem kell vele, de épülhetünk belőle, toleranciát gyakorolhatunk. A demokrácia ugyan a többségi akarat érvényesüléséről szól, de a mások más véleményét sem tekinti ördögtől való, kiirtandó dolognak.

   Az önkormányzati választásokra viszonylag egyszerű lenne összerakni egy komplex képet arról, a helyi forrásokat ki hogyan fordítaná a közösség javára, melyik választott tisztségviselő hogyan szolgálná közösségét. Attól, hogy valamelyik jelölt plakáterdeje hirdeti, hogy itt az idő, az esély a változásra, még nem biztos, hogy jobbat hoz a változás, amelynek ő az arca. ...

   A kampány jó lehetne arra is, hogy a lakosság megtudja végre, mi egy város vagy falu hatásköre, mit és miből finanszírozhat, s nem ígérnének légből kapott dolgokat a jelöltek a politikai kapcsolatrendszerüket fitogtatva. Mára már pontosan láthatja, aki látni akar és tud, hogy a megálmodott ipari parkokat rendre megtorpedózza a kormány, sokszor ugyanaz, amelyik nagy csinnadrattával, kihelyezett kormányülésen bejelentette azt... Az agyonhangoztatott politikai kapcsolatrendszer is csak a manipuláció eszköze, üres fecsegés. Ami a leginkább kiveszett az elmúlt negyed század politikájából: a következetesség, az autonóm program, az építkezés. Tetszik vagy nem napjaink politikusainak, az induláskor az Együttélésnek volt programja, országosan és helyi szinteken is. Akkor még politikai elitünk képes volt megfogalmazni, mi kell az életben maradásunkhoz. Egyetlen megfelelési kényszer vezényelte: a józan megfontolás a magyar nemzetrész megmaradása, az általa lakott területek fejlesztése és lakosságmegtartó képességének növelése érdekében. Tudom, politikai ellenszélben született az a program is, igazán belőle a Selye Egyetem mutatható fel valós eredményként, a többi elképzelés sajnos elveszett a hatalomgyakorlás vonzásában. A politikai pártjaink egyesülése lobbicsoporttá válás irányába mozdította el, ami korábban a magyar kisebbség képviselete volt, s ez egyre közelebb vitte politikai elitünket ahhoz a szemlélethez, hogy a szlovák többség elvárásainak próbáljon meg minél jobban megfelelni. Jellemzően tükrözi ezt a tény, hogy ki a legnépszerűbb szlovákiai magyar nemzetiségű politikus. S az is, hogy kik azok a magyar politikusok, akiket a legjobban utálnak kicsiny országunkban. Nem véletlen, hogy az utóbbiak épp azok, akik szuverén programot is tudtak írni és képviselni, nem csupán reagáltak a történésekre.

   Van egy-két olyan tisztségviselő és jelölt a helyi politikában is, szinte mindenütt, aki a közösség számára érdekes, hasznos, fontos elképzelésekkel, cselekvési tervekkel is bír. Hosszú távon gondolkodik, s ha lassú ütemben is, de kiépíthetőnek lát fontos intézményeket, akár helyi üzemet is, olyan helyi tevékenységeket, amelyek a lakosok többségének is hoznak-jelentenek némi segítséget.
Csendesen, átgondoltan kellene szavaznunk, jól megfontolva, kinek a nevét karikázzuk. Megnézve, mit tett le az asztalra a saját munkaterületén, s mit tett a közösségért eddig.

ngyr, Felvidék.ma