Oktatási, nevelési intézetekről Mátyusföldön

   A mátyusföldi összefoglaló jellegű vagy helytörténeti monográfiákban – Novák Veronika, Pokreis Hildegarde, Bukovszky László, Gágyor József tollából – olvashatunk azokról az oktatási, nevelési intézetekről, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, rövidebb vagy hosszabb távon meghatározták, vagy csak hozzájárultak a régió lakossága műveltségi szintjének emeléséhez.

   Az iskolahálózat kialakulásának időrendi sorrendje az eddig ismert írásos dokumentumok alapján egyes mátyusföldi településeken: Vágsellye (1252), Galánta (1511), Alsószerdahely (1600), Deáki (1606), Nagyfödémes (1673), Negyed (1701), Felsőszeli (1708), Tallós (1782), Diószeg (1751), Szelőce (1752), Pered (1756), Zsigárd (1756), Taksony (1761), Vágfarkasd (1773), Hidaskürt (1774), Nagymácséd (1776).

   Közvetlenül Mária Terézia iskolarendelete (Rátió Eduetienzis) kihirdetése után, tehát 1777 után alakultak meg az iskolák: Boldogfa (1778), Vágkirályfa (1779), Nemeskajal (1780), Tósnyárasd (1780), Nádszeg (1781), Szered (1781), Egyházfa (1782).

   A 19. században alakult iskolák: Vága (1816), Alsószeli (1834), Vízkelet (1840), Kismácséd (1840), Feketenyék (1847), Vezekény (1885), Jánosháza (1856), Kosút (1867), Gány (1877), Nemesnebojsza (1876), Királyrév (1890).

   A 16. század végén, 1598-ban Pázmány Péter javaslatára Vágsellyére helyezték Znióváraljáról a jezsuita kollégiumot. A városban 1576-tól működött a jezsuita rendház. Az első rektor – Alfonz Carrités – 1599. október 1-én lépett a hivatalába. Pázmány Péter, a rekatolizáció vezéregyénisége, először 1600 októberében látogatta meg a kollégiumot. A természeti csapások – például az 1605-ös pestisjárvány -, a politikai körülmények – Bocskai szabadságmozgalom – következtében az oktatási intézmény léte bizonytalanná vált. A nagyszombati egyetem rektora 1637-től Vágsellye földesura.

   A szenci Collégium Oeconomicum alapító oklevelét 1763. október 10-én hozták nyilvánosságra. A Kis-Stift elnevezésű, Esterházy Ferenc birtokában lévő kastélyban működött az iskola. Az első országos büntetőintézet is Szencen létesült, 1770-ben. Itt helyezték el az egy évnél hosszabb időre elítélteket, a szüleiknek nem engedelmeskedőket és szellemi fogyatékosokat is. Az 1785-ös évben az intézetet Szegedre helyezték.

   Mária Terézia 1763. július 18-án írta alá a tallósi árvaház megalapítását szorgalmazó oklevelét. Az árvaház elhelyezésére szolgáló épület Esterházy Ferenc tallósi kastélya volt. A szenci kastélyához hasonlóan ezt is ajándékként bocsájtotta az árvák rendelkezésére. Az iskola a piarista szerzetesek irányítása alatt állt: 100 árva (75 fiú és 25 leány) élt egyidejűleg a tallósi árvaházban. E speciális intézményt 1780-ban áthelyezték a szenci fegyház épületébe, a fegyházat pedig Tallósra. Az árvaházat 1786-ban Pozsonyba telepítették, majd 1793-ban megszüntették.

   Egy 1868-as törvény értelmében Szereden 1879-ben magán leányiskola, 1887-ben pedig községi tanonciskola jött létre.

   1890 és 1944 között Talmud iskola (rabbiképző főiskola) működött Magyarországon, illetve az első világháborút követő béketárgyalások eredményeként megalakult Csehszlovákiában. Székhelye Galánta volt.

   A Szlovák Liga jóvoltából 1931-ben nyitotta meg kapuit a galántai szlovák nyelvű polgári iskola, amely 1938-1944 között Magyar Királyi Polgári Iskola néven működött.

   A középiskolák hálózata 1945 után alakult ki Mátyusföldön: 1946-ban a galántai szlovák nyelvű gimnázium, 1953-ban a szeredi és vágsellyei szlovák nyelvű és a galántai magyar tanítási nyelvű gimnázium (11 éves középiskolák) létesültek. Vágsellyén 1960-ban élelmiszeripari, 1976-ban vegyészeti szakközépiskola alakult, 1966-ban Szereden pedig kohászati szakközépiskola.

   Mezőgazdasági és általános jellegű tanonciskolák 1990-ben Galántán, Vágsellyén és Nemeskürtön (Zemianske Sady) jöttek létre. Magyar tannyelvű tanonciskola csak 1990-ben alakult Hidaskürtön.

Dr. Pukkai László