Mr.Ph. Ulreich Ernő

1887. december 19. Pusztafödémes – 1968. október 15. Magyarbél
Vízkeleten van eltemetve.
Gyógyszerész, fényképész, halász, természetbarát.

   Ulreich Ernő a Pozsonyi Reálgimnáziumban érettségizett. Gyógyszerészi tanulmányait Bécsben kezdte, majd Budapesten fejezte be 1910-ben.

   Dolgozni Pozsonyban kezdett, a 20. század közepéig két üzletet is működtetett Juno és Agfa néven. Az 50-es években elhagyta Pozsonyt, s a nagyszülői házba költözött Vízkeletre. Dolgozni Hidaskürtre járt, ide hozta magával a berendezést is. Félévszázadnyi munkájának elismeréseként a budapesti egyetem aranydiplomával tüntette ki 1961-ben. Aktív munkaviszonyának megszűnése után nyugdíjasként dolgozott Galántán.

   A falu lakosai nagyon kedvelték. Dömötör Erzsébettel kötött házasságából egy leányuk és négy unokájuk született.

   Természetjáró túráin mindig fotós szemmel sétált, inspirációkat keresett fényképeihez, s ezeket művészi szinten meg is valósította. Figyelemreméltó fotóin a fény-árnyék játék. A 30-as években a pozsonyi Petzval Klub tagjaként számos nemzetközi kiállításon vett részt. Az 1934-es svájci fotókiállítás katalógusában neve Európa legismertebb fényképészei mellett szerepelt. Nemcsak kiállított, de a Svájcból, Németországból való diplomok, plakettek, érmek a legmagasabb elismerések bizonyítékai.

   Eddig két patikust ismertünk Galántáról, akik gyógyszerészi tevékenységük mellett mással is magas szinten foglalkoztak. A Nebojsza-i születésű Marczell Elemér, aki 102 évig élt, nagyon szép egyiptomi gyűjteménnyel rendelkezett, amelyet a Szlovák Nemzeti Múzeumnak adományozott. A másik patikus Massányi Géza, aki kitűnő vadász és sportlövő volt, s a magyarországi vadászok levelező tudósítójaként dolgozott szabadidejében. Méltóképpen illeszkedik ebbe a sorba Ulreich Ernő személye.