Mennyi nehézséggel találjuk szemben magunkat az életünk során. Az egyik legnehezebb dolog az, hogy másoknak akarunk megfelelni, de valahogy nem megy.
Minden lépésünkre vigyázunk, mondván, mit szólnának az emberek. Közben elfelejtjük, hogy az a másik, akinek megfelelni szeretnénk, ő is emberből van, és ugyanúgy követ el hibákat, mint mi. Ráadásul minden embernek más az elvárása, úgyhogy mindenkinek semmiképpen nem tudunk majd megfelelni. Nem is kell messzire menni, elég csak a családban körülnézni, hogy rájöjj, még az édesanyád se tud maradéktalanul elfogadni. A többi családtagod se. Nem mindig értik, mit szeretnél, vagy miért tetted azt, amit. Sajnos ez azt az érzést erősíti benned, hogy nem vagy elég jó. Ugye, mert, ha a családod se tud elfogadni, akkor hogyan tudna más, egy idegen. Sőt, tovább megyek: hogyan tudd akkor saját magad elfogadni, ha látod, hogy másoknak nem vagy elég jó? Lehet, hogy nehéz dolog ez, de mégsem lehetetlen. Hiszen minden ember csak a saját szemszögéből tud megítélni Téged, de nem biztos, hogy az ő „mértéke” a jó.
Ide kívánkozik egy vicc (nem saját):
Egy házaspár ment a gyerekével, meg egy szamárral . A férj felültette a feleségét a szamárra, ők gyalog mentek. Mikor beértek az első faluba, összesúgtak a hátuk mögött.
Meghallotta ezt az asszony, leszállt a szamárról, és a férje ült fel. A következő faluban nem is titkolták a rosszallásukat az emberek:
Elszégyellte magát a férfi, leszállt a szamár hátáról, felültette a gyerekét. A következő faluban így is megszólták őket:
Levették a gyereket a szamár hátáról, és egyikük se ült fel, csak úgy vezették a szamarat. A következő faluban nyilvánosan kiröhögték őket:
Érted már? Nincs ideális megoldás, vagyis olyan, amelyik mindenkinek megfelelne. Úgyhogy, ha nem akarsz tovább azon parázni, hogy kinek a legfontosabb megfelelned, elárulom én: Saját Magadnak. Úgy kell élni, mintha a Te szemszöged lenne a helyes, mert így is van. Mindig Te tudod a legjobban, hogy mi lenne számodra a legjobb. Olyan ember mindig lesz, aki megkérdőjelezi a tetteidet, a döntéseidet. Ha boldog akarsz lenni, akkor ne engedd, hogy más mondja meg, mi a helyes. Meg fogod érezni ösztönösen. Hát aztán, ha valaki azt mondja, hogy ezt máshogy kellett volna. Akkor mi van? SEMMI. Ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig. Még, ha kicsit rosszul érzed is magad a kritikától, azért még nincs minden veszve. Tedd túl magad rajta, találj egy módszert, amelyik segít ilyen helyzetekben, és emelt fővel menj tovább. Még, ha később kiderül is, hogy tényleg rosszul döntöttél, ott és akkor a legjobb tudásod szerint cselekedtél. Valószínűleg pont arra a tapasztalatra volt szükséged, amelyet éppen átéltél. Egy akadály, egy nehézség se kerül ok nélkül az utunkba. Mindenből tanulunk, és még a legnagyobb nehézségek is minket szolgálnak. Később minden a javunkra válik. Mondok egy példát: Egy gyönyörű, gazdag nő karambolozott. Majdnem életét vesztette, de megmenekült, felgyógyult teljesen. Viszont saját bevallása szerint is teljesen átértékelte az életét. Már nem a szépsége és a pénz volt számára a legfontosabb. Már nem egy páváskodó nő volt, hanem egy EMBER. Ez a rossz tapasztalat segített neki abban, hogy jobb emberré váljon. Öröm volt vele beszélgetni.
Nyugodtan tedd azt, amiről Te azt hiszed, hogy jó. Mert Neked ott és akkor az is a legjobb. Merd élni a saját életed! Ha úgy érzed valamiről, hogy meg kell tenned, akkor hajrá! Ha szeretet van a szívedben, és úgy cselekszel, rosszat nem tehetsz. Ez vigasztaljon! Ja, és ne várj a kedvező pillanatra, mert olyan nem létezik. MOST van a kedvező pillanat.
Vigyázz, készülj, rajt!...
Szabó Katilla (a „Válásról tabuk nélkül” című könyv szerzője)