Megette, mint pap a keresztet

   Élt valamikor az egyik Dudvág menti faluban egy luteránus pap. A Teremtő széles jókedvében először kovácsnak szánta, meg is áldotta mindennel, ami ehhez a nemes mesterséghez szükséges: robusztos termettel, erős izmokkal, jókedvvel, jó étvággyal és szép bariton hanggal.

   Később éppen ez utóbbi miatt megváltoztatta tervét, és a kovácsot a saját szolgálatára papnak küldte, aki ezért hálából szép krisztusi szakállt növesztett, ezzel is kifejezve hovatartozását.

   A faluban, ahová került, tisztelték, szerették. Ismerve hatalmas étvágyát meghívták keresztelőkre, lakodalmakba. Ott mindig derült és jó hangulatot varázsolt maga köré.

   Az egyik lakodalomban az örömanya tisztelete jeléül egy kereszt alakú tojásos tortát készítetett. Hogy jusson belőle mindenkinek, ha majd megáldja a pap, jó nagyot rendelt, alig fért el a tálcán.

   A pap majdnem késve érkezett a vonatról egyenesen a lagziba ment. Itt, mintha csak rá vártak volna, már hordták is szét a levest. Alig foglalt helyet, már kezdhette is az asztali áldást:

   - Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk!

   A fohász után állva maradt a pap, a vendégek valami köszöntőt vártak, de helyette az örökös humorának egy sziporkájával jött elő, és úgy folytatta a fohászt, mintha a barátjának szólna:

  - Édes Jézus, ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas! – s azzal nekiállt a vacsorának.

  Vacsora után elébe tették az ünnepi tortát. Mindenki megcsodálta a hatalmas keresztet, amit a pap nyomban meg is áldott, majd a kínálatra még egy röpke imát is elrebegett:

  - Uram, legyen a Te akaratod szerint! – s utána belekóstolt a tortába. Az nagyon finom lehetett, mert nem tudta abbahagyni a kóstolgatást. Teljesen megfeledkezett a többi vendégről, akik áhítozva lesték, mikor kapnak egy szeletkét a szentelt tortából. Kérni egyik sem mert, illetlenség egy ilyen díszes vendéget megzavarni. A pap addig kóstolgatta a keresztet, míg az utolsó szeletet is eltüntette.

  Azóta maradt fel a szólás, ha valaki mérhetetlenül sokat eszik, vagy az elébe tett ételt egymaga fogyasztja el nem törődve a többiekkel: Megette, mint pap a keresztet!    

Danajka Lajos: Mátyusföldi adomák című gyűjteményéből