Mátyusföldiek a II. világháborúban 3. rész

   Az 1943-as év a II. világháború menetében alapos változásokat eredményezett. A szövetséges hatalmak a Távol-Keleten, a Csendes-óceán térségében és Észak- Afrikában is győzelmeket arattak. Partra szálltak Olaszországban, ami Mussolini bukását eredményezte. A kurszki páncélos ütközetben a Szovjetunió mért döntő vereséget a német erőkre. A Vörös Hadsereg egységei augusztus elején visszafoglalják Orelt és Belgorodot, a szövetséges csapatok 1944 májusában megkezdik az Overlord hadművelet, vagyis a La Manch csatornán való átkelést.

   Száz Ambrusék 1943 júliusában előkészületeket tesznek első szabadságuk abszolválására. Naplójából ennek részletét közöljük. A napló folytatása itt megszakadt. Vonatuk augusztus 8-án indul Magyarország felé. A visszaút szeptember 2-án kezdődött.

Forrás: Antony Shaw,
A II. világháború napról napra

Részletek Száz Ambruzs háborús naplójából

• Július 26. Reggel halljuk, hogy Mussolini lemondott. Mi lesz ebből? Talán új fordulója a történelemnek, harcunknak? Általános feszültség, találgatások, hogy alakul a helyzet, mi lesz nemzetünk sorsa, mi lesz velünk?
• Július 27. Cenzurálás, éjjel szolgálatban vagyok, a Bata is meglátogat kétszer az éjjel, a szomszéd faluból puskalövések hallatszanak.
• Július 28. Több sebesült érkezik, a partizánok nem maradhatnak, még mindig cenzurálok.
• Július 29. Olvasnivalót és tábori lapot osztunk a sebesülteknek.
• Július 30. Cenzurálok. Délután erkölcsi oktatás.
• Július 31. Mi is tovább megyünk Stykáról, hova, azt nem tudjuk. Cigarettát, dohányt osztunk a betegeknek. Telefonon orvost hívnak a vasúti robbantáshoz. Mindkét sínpár felrobbantva, egy napra megakad a forgalom. De a félredűlt mozdonyokon ismét ott az írás: Röden müssen vollen für dem Siegl.
• Augusztus 1. Istenem, ilyen a háború, mennyi boldog reményt, fiatalos tervet, ambíciót dönt össze egy buta golyó, mennyi áldozatból, szenvedésből, vérből épül fel egy nemzet sorsa, boldogságos jövője. Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, az én utaim nem a ti utaitok. Vasárnap van, az o9ltár elkészítése és díszítése. 9-kor szentmise a tiszti étkezdében, szentbeszéd nincs. Délután cenzurálok, sok a levél, hiába, mindenki csak iparkodik írni a hozzátartozóinak.
• Augusztus 2.  Ma Porciunkula napja van. A betegek között olvasnivalót osztok szét. Igy, ha olvasnak a betegeink, akkor megfeledkeznek a fájdalmaikról, és többnyire a hazai gondok vannak mindenkinek az eszében.
• Augusztus 3. Cenzurálok, várjuk már, mikor is jön meg a szabadságos levelem.
• Augusztus 4. Ma megérkeztek a leváltók, 63 fő, köztük a főtisztelendő úr leváltója is. Örül a főtisztelendő úr is, hiszen már a múlt hó 21-én elmúlt egy éve, hogy kint van. Nagy az öröm, sürgés, forgás.
• Augusztus 5. Már egy hete a Borcsányi orvos hadnagy úr szobáját is én takarítom, tehát most annak is a legénye vagyok, mert az ő legényét megoperálták, így kisegítem őt. Délután kimosom a dolgait, tisztán akarom átadni őket.
• Augusztus 6. Még mindig nem jött meg a szabadságos levelem. Olvasnivalót osztunk szét a betegeink között, megmutatom az új főtisztelendő úr legényének a szétosztást és a betegszobákat. MÉG az oltár felállítását és a díszítéseket szeretném megmutatni neki, hogy az oltár mindig szép legyen és tiszta legyen, hisz a mi alakulatainkat is tisztán tartjuk, akkor a Legfelségesebb asztalára még nagyobb gondnak kell lenni. A főtisztelendő úr mondja, hogy délután csomagolunk, és holnap megyünk Leronigovba, és onnét haza szép hazánkba. Én csak szabadságra megyek igaz, de az is nagy öröm, viszontlátni szüleimet.