Mátyusföldiek a II. világháborúban 2. rész

   Sokak szerint máig ismeretlen eredetű repülőgépekkel bombázták Kassát, Munkácsot és Rahót. Ez elegendő oknak mutatkozott, hogy Magyarország hadat üzenjen a Szovjetuniónak.

   A 45 ezer fős magyar katonaság 1941.július elsején elérte a Dnyesztert. Miután a németek Moszkva alatt decemberben elszenvedték első jelentős vereségüket a magyarokat arra kényszerítették, hogy legalább 200 ezer katonát küldjenek még a frontra. Közben 1941.december 7-én beállt a hadiállapot Magyarország és Nagy Britannia között, majd december 12-én Bárdossy László miniszterelnök hadat üzent az Egyesült Államoknak is. 1942. január végén Újvidéken a magyar csendőrség és katonaság alakulatai kegyetlen erőszakkal léptek fel a békés lakosság ellen.

   1942 augusztusában a német csapatok támadást indítottak Sztálingrád és a Kaukázus térségében. 1943. február 2-én a németek kapitulálnak, a 2. magyar hadsereg a Donnál katasztrofális vereséget szenved.

Irodalom: Mitták Ferenc, Képes magyar história

Részletek Száz Ambruzs háborús naplójából

• December 11. A behozott sebesültek közül az egyik haslövéses meghal, evangélikus.
• December 13. Vasárnap, a szentmise 8-kor a belgyógyászati folyosón. Áldozó megint sok van, szép szentbeszéd, persze a ministráns én vagyok.
• December 14. A halott német még mindig nincs eltemetve.
• December 15. Újabb német beteget hoznak, súlyos az állapota, mindjárt megkapja az utolsó kenetet. 10 perc múlva meghal. Délután szomorú temetés van, pap nélkül, nem akartak neki papot, 11-én halt meg. A mai halott német temetése 17-én van.
• December 20. Vasárnap. A szentmise 8-kor a belgyógyászat folyosóján, áldozó megint sok van, a súlyosabb betegeket a szobákban, az ágyban áldoztatjuk. A következő napjaink előkészülettel telnek a karácsonyra, sok sebesült érkezik.
• December 24. Már van szentmise, 9 – kor a sebészeti osztályon. Délután karácsonyfa ünnepély a mindenki részére felállított karácsonyfa körül, a parancsnoksági épület előtt. Közben betegeket is hoznak, Veverkából egy fejlövéses németet.
• December 25. Karácsony napja. Hajnalban megérkezik a kórházvonat 82 súlyos sebesülttel. Mindenki kora reggeltől talpon van. Megindul a nagy munka – fürdetés, fertőtlenítés, kötözés, műtét, egyik a másik után. Mindenki mozgósítva van. A fejlövéses katona meghal. A szentmise 9-kor a tiszti étkezdében, mert a folyosókon már betegek fekszenek.
• December 26. A szentmise a tiszti étkezdében 9-kor.
• December 27. A szentmise ugyancsak a tiszti étkezdében 9-kor. A betegeink egy része már jobban van.
• December 28. Ma indul a kórházvonat Kijevbe, a szállíthatókat elviszi, a súlyosabbak itt maradnak. Este Harkovból jelentik, hogy újabb 120 beteget szállítanak hozzánk, most már minden sarkot ki kell használni, de így is nehezen lehet a betegeket elhelyezni.
• December 29. A fejlövéses német katona temetése csak ma van.
• December 30. Hajnalban meghal Kakuk János, abból a csoportból, amelyet karácsony hajnalán hoztak be hozzánk. Reggel megérkezik a kórházvonat, de nem 120 beteget hozott, hanem 400-at, viszont nekünk csak 120 ágyunk van. Szörnyű telefonálgatás a környékbeli kórházakba: Kurszk tele van, Konotop már egyet sem tud fogadni, Kijevbe nem szállíthatók, az messze volna nekik, Ligoff túl van terhelve, nem maradhatnak a szabad lég alatt, át kell őket venni és valahol el kell helyezni. Tehát a kórház számára fenntartott négy csupasz falból álló iskolát kell órákon belül kórházzá alakítani. Nincs ágy, nincs fehérnemű, nincs takaró, nem tudjuk őket lefertőtleníteni, pedig mindnyájan tetvesek, a fehérneműjűket már négy hónapja hordják, és mégis meg kell csinálni. Másnap reggel 6-ig megállás nélkül hordjuk a betegeket a kórházvonatból. Több helyen kötöznek az orvosok, a másik csoport fertőtlenít, a harmadik csoport helyről gondoskodik. Csak úgy lehetséges, hogy a 300 ágyas telt kórházunk egy nap alatt befogadott 400 beteget. Már minden emberünk nagyon fáradt, már majdnem összeesünk a fáradtságtól, de az a fontos, hogy minden betegnek van helye már, orvosi kezelést kapott és kapott meleg ételt, szóval el vannak látva. Emberfeletti munka volt, de sikerült.
• December 31. Ma éjjel meghal az egyik illetve a másik betegünk azok közül, akiket karácsony hajnalán hoztak be. Mindenki dolgozik, mindenki mozog, és eddig hála Istennek  minden megy. Meg vannak elégedve, pedig 225-en szalmán fekszenek, tetvesek, kiéhezettek, de magyar katonák, akik a történelemben csodákat csináltak. Szilveszter este van, éppen most jött szabadságról Vitéz Ferenczi őrmester úr. Ő hozott csomagot a Serédiéktől, nagyon megürültem neki, persze ital is volt benne, így meg volt rendesen a szilveszter esténk. Elbúcsúztunk az óévtől, hogy mit hoz az újév, a jó Isten tudja, de kérjük őt, hogy adjon boldog, békés újévet.

1943.01.01.