Mátyusföldiek a II. világháborúban

   Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztosan botokkal és kövekkel. /Albert Einstein/

   Anthony Shaw  A világháború napról napra című művében írta: A sokak szerint a minden háborúk végét jelentő 1. világháború teremtette meg azokat a körülményeket, amelyek később egy sokkal pusztítóbb konfliktushoz – a 2. világháború kitöréséhez vezettek.

   A hetven éve véget ért eseményeket felidéző munkából csak egy-két mondatot elevenítünk fel, hiszen a nagy világégés ismertetése nagyobb terjedelmet igényelne.

   A német csapatok 1939. szeptember 1-jén benyomultak Lengyelországba. Két nappal később Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. A nyugat-európai hadszíntéren aratott sikerek után 1941. január 22-én Hitler parancsot adott a Barbarossa hadművelet beindítására. 3 200 kilométeres harcvonalon 3 millió katona bevetésével megkezdődött a Szovjetunió lerohanása.

   Kassa június 27-i bombázása után Magyarország is hadat üzent a Szovjetuniónak, a közép-európai államok közül másodikként /Szlovákia után/.

   A szovjet fronton többezer mátyusföldi katona harcolt a német egységek kötelékében. Egyikük a deáki Száz Ambrus volt, aki egészségügyi és egyházi feladatokat ellátó katonaként vett részt a világháborúban. Ez az egyszerű, becsületes ember ránk hagyta visszaemlékezéseit, egy naplót. Leírásaiból pontosan követhető az az útvonal, amelyet a magyar hadsereg katonájaként megtett. Száz Ambrús legalapvetőbb jellemzője a végtelen tisztelet embertársai iránt. A napló a bizonyítéka annak, hogy a katonai feladatok pontos teljesítése közben mindig megmaradt embernek, magyarnak, egyháza hű tagjának.

Május 5. Ma egy csomó német sebesültet kaptunk, akikkel fénye nappal ütköztek meg a partizánok. A németeknek két halottjuk van és több sebesültjük. Slyka községtől el vagyunk zárva, amely tőlünk 8 kilométerre van.

Május 6. Orosz sebesülteket kaptunk. Folyton nő körülöttünk a partizánveszély, mindennap aknarobbanás, harc, támadás, nálunk meg állandó riadó.

Május 7. Magyar sebesülteket kapunk, köztük egy súlyos fejsérült, aki aknaszilánkot kapott a fejébe. Bal keze és lába már bénul, a röntgenünk nincs itthon, nem tudjuk, tényleg szilánk van-e a fejében, vagy egy kis vérrög okozza a zavart.

Május 8. Délután két sebesültet kapunk, nappali légitámadásbab sebesültek meg. Egyik különösen súlyos, a főtisztelendő úr mindjárt meg is gyóntatta. Ma temetjük az orosz Kapunko Leonidot. Érdekes ember a lovaskozákok német parancsnoka. Fiatal ember, aki tökéletesen beszél oroszul. Ő búcsúztatja a sírnál orosz nyelven. 10 évig élt a háború előtt Oroszországban. Mindegyik katonájáért tűzbe menne, ő viszont neki vinné őket akár a pokolnak. Íme Németország nagy előrelátása, s nagy visszavonulása.

Május 9. Vasárnap. Szentmise 9 órakor a tiszti étkezdében. Jelen van 128 fő. Szentbeszéd. Mint türelmes Isten. Éjjel természetesen riadó, fél egykor.

Május 10.  Szegény … jobban van, kezét-lábát is tudja mozgatni. Az egész nap kemény munkával telik el, pedig fáradtak vagyunk, hiszen egész éjjel fent voltunk.

Május 11. Az éjjel nagy robbanás volt 800 méterre az állomástól, a vasúton. A mozdony és négy kocsi megsérült, de nagyobb baj nem történt. Legalább egy napra ismét megakadályozták a forgalmat. 

Pukkai László