Mátyusföldi képeslapok sorozat - 5. rész

Deáki

   Deáki, a budapest-bécsi vasútvonal közelében fekvő magyar nagyközség, 478 házzal és 2825, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. A községben van posta, távírója pedig Vágsellyén van. Ősi neve Wag, majd Vágfölde volt. Az előbbi néven már Szent István királynak a pannonhalmi apátságot alapító oklevelében van említve 1001-ben. 1261-ben Sala, majd Salafölde néven szerepel. Mai nevén csak 1296-ban találjuk Diaky alakban. Deákit a XIII. század vége felé német hadak szállották meg, de III. Endre 1291-ben visszafoglalta. A XIV. század elején trencséni Csák Máté birtoka volt, de a vármegyei törvényszék 1323-ban ismét odaítélte a pozsonyi egyháznak, melyben Miklós prépost kérésére I. Károly király az egyházat 1326-ban megerősítette. II. Béla király is már mint a Szent Istvántól adományozott és Szent Lászlótól megerősített birtokról emlékezik meg 1138. évi oklevelében. Az 1553. évi portális összeírásban Nyáry Ferencznek, a prépostság kormányzójának 40 portáját adóztatják. 1787-ben a kir. kincstáré, de a múlt század elején ismét a szentmártoni apátságot találjuk említve birtokosául, melynek itt híres tehenészete volt. Ma is ez az apátság a legnagyobb birtokosa. Szűz Mária tiszteletére szentelt egyházát már II. Paskál pápa említi 1103-ban, de mai, híres románstilű temploma az ősi, kisebb templom helyén, a XIII. század első negyedében épült a monostorral együtt, mely utóbbinak azonban ma már nyoma sincsen. E románstilű templomnak u. n. felső temploma, vagyis felső hajója is van, melyben a legrégibb freskófestészet nyomai látszanak. Az a misekönyv, melyben a legrégibb magyar nyelvemléket a "Halotti beszéd"-et megtalálták, a deáki plébániáé volt. Misekönyvön kívül mindenféle egyházi szabályokat és halotti szertartásokat tartalmaz, többek között az ismeretes halotti beszédet és könyörgést, melytől nevét is nyerte. Máskülönben Pray-kodex-nek nevezik, mert Pray György történettudós fedezte fel a XVIII. században. Szakértők határozott állítása szerint, e nevezetes kódex a XIII. század harmadik tizedéből való lehet és így egyetlen magyar nyelvemlékünk, mely az Árpád-házi királyok korából reánk maradt. Ezt a nagybecsű ereklyét most a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. A református templom 1794-ben épült és 1889-ben megújíttatott. A lakosok róm. kath. és ev. ref. olvasókört és izr. nőegyesületet tartanak fenn. Van itt gőzmalom is. E község közelében feküdtek a XIII. században Villa Russorum, vagyis Oroszfalu és Palota községek, melyeket az azonkori oklevelek említenek. Ma ide tartozik Gelencze puszta.

Pered

   Pered, nagyközség a mátyusföldi síkságon, a budapest-bécsi vasútvonal közelében. Egyike a vármegye legrégibb községeinek, melynek nevét először 1138-ban Beregheg alakban, 1211-ben pedig Beruczegu, 1214-ben Brugscug, 1223-ban Beregsceg alakban emlegetik. Állítólag ősi kun telep. 1553-ban az esztergomi érseké, 1647-ben a nagyszombati jezsuitáké, 1787-ben a vallásalapé volt. Itt volt 1849. június 20-21-én a híres peredi csata, melyről más helyen van szó. E csata emlékére a falu határában honvédemléket állítottak. A jezsuita-rend eltörlése után a helységet az állam foglalta le és ekként kerűlt azután a mult század elején a pesti egyetem tulajdonába. Lakosai hajdan nevezetes marhatenyésztést űztek. 1694-ben mint nevezetes halásztelep van említve, a hol számos alföldi halászcsalád telepedett meg. Van itt egy nagyobbszabású műmalom és a nép érdekeit célzó gazdasági népkör. 1831-ben a kolera pusztította a lakosságot. 1849-ben a község a peredi csata lefolyása alatt teljesen leégett, s 1890-ben is nagy tűz martaléka lőn. Katholikus temploma, egy régibb templom helyén, 1803-ban épült. A községnek saját postája van. Távírója és vasúti állomása Vágsellye.

Zsigárd

   Zsigárd, mátyusföldi nagyközség, 516 házzal és 2818, nagyobbára r. kath. vallású lakossal. E község hajdan nem a mai helyén, hanem a Faluhely nevű dűlőn állott s a török világban elpusztult. A Zsigárdy család ősi fészke, melyet állítólag Róbert Károlytól kaptak, de a reformáczió alatt elveszítettek, a mikor az esztergomi érsekségé lett. Az 1553-iki portális összeírásban már az érsekség szerepel birtokosául 8 portával. AXVII. század végén részben a szobi Szalay család kezén volt. Ma az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. A községben van katholikus és református templom. A katholikus templomot Esterházy Imre gróf érsek 1728-ban építtette, míg a református templom 1833-ban épült. 1848. június 16-án a községben ütközet volt. A peredi csata alkalmával, a mikor a seregek a községen átvonultak, felgyújtották. 1813-ban árvíz pusztította el. 1852-ben, 53-ban, 76-ban, 88-ban és 94-ben szintén volt árvíz, melyek azonban csak kisebb károkat okoztak. A katholikus templom tornyának falán egy ágyúgolyó látható, mely a lakosok állítása szerint a peredi csata alkalmával lövetett oda. A lakosok polgári olvasókört és ipartársulatot tartanak fenn. Ide tartozik Érsek-major. Határában hajdan Berren nevű község állott, mely már a XII. században említve van, de azután nyoma vész. A községnek van saját postája, de távírója és vasúti állomása Vágsellye.

(forrás: Vende Aladár: Pozsony vármegye községei (1904-ben jelent meg)

Farkas Róbert