Mátyusföldi képeslapok sorozat - 3. rész

Szered

   A második világháború idején, 1942 és 1945 között a város területén működött a fasiszta Szlovák Köztársaság egyik jelentős munka- és gyűjtőtábora. A Szlovákiából elhurcolt megközelítőleg 70 000 zsidó közül több mint 10 000 személy fordult meg – a koncentrációs táborokba történő szállításuk köztes állomásaként – e gyűjtőtáborban. A tábor felügyeletét 1942 és 1944 között – a túlélők beszámolója szerint – a szinte folyamatosan ittas állapotú Hlinka gárdisták látták el. A tábor parancsnokságát 1944 októberében

   Alois Brunner SS tiszt vette át, kinek parancsnoksága alatt harminchárom SS tiszt és katona szolgált. A háború utolsó hónapjaiban, 1945 elején itt gyűjtötték össze Szlovákia maradék zsidó lakosságát, mintegy 5000 személyt, majd szállították tovább a koncentrációs táborokba. A Szlovák Nemzeti Levéltárból 2009-ben került elő a szeredi gyűjtőtáborban 1944 novembere és 1945 márciusa között fogvatartott személyek részletes listája.

(forrás: wikipedia.org)

Vága

   1980 táján egy vágai házaspár ment üdülni a román tengerpartra. Vonaton utaztak. Marosvásárhelyen beszállt és velük szemben leült egy hasonlókorú házaspár. Magyarul beszéltek. A vágaiak megörültek, hogy magyar hangot hallanak és szóba elegyedtek velük: honnan valók, hova mennek, mi a nevük... A nevük Józsa A. és Forró R. Ekkor a vágaiak meglepetéstől meghatódva elnémultak, egymásra tekintettek, a szemük sarkában egy fénylő könnycsepp mozdult és a férfi azt mondta: ez lehetetlen! Ők pedig csodálkozva kérdezték: miért lehetetlen? Válasz a férfitól: azért, hogy én vagyok Józsa A. Most a vágai asszony is megszólalt: én pedig Forró R. vagyok. Házastársak vagyunk, épp úgy, mint maguk. Maguk tréfálnak velünk. Értik, ez lehetetlen. Amazok: pedig igazat mondunk, ez a nevünk és házastársak vagyunk. És ekkor a vágaiak elmondták, hogy ők is székely származásúak. Innét a pontos névegyezés. Csak azt nem tudják már, melyik ős is volt a kivándorló és Vágára települő. Ígymost már közös volt az örömük és rokoni bizalommal beszélgettek tovább.

   A Kneif tanító elindult megkeresni a vágai székely őshont. Ő ezt a háromszéki Bodza-forduló községben vélte föltalálni az 1940-es években.

(forrás: Danczi Lajos: Vága község egyháztörténete)

Nemesnebojsza

Mátyusföldi kisközség, amely a nebojszai Balogh család ősi fészke. Királyi birtok volt, melyet Zsigmond király Norinberg nevű pohárnokának adományozott. Ennek leánya révén a Balogh család tulajdonába került. A Balogh-féle kastélyt, még Zsigmond király építtette várkastélynak. A kastély nagy, négyszögü, emeletes épület, magas falakkal. Védőműveit Bél Mátyás is említi. Első átalakítását Szluha Ferencz későbbi birtokosától nyerte. Azután a birtok és a kastély a Viczay családé, később Schlossberg László pozsonyi alispáné lett, majd a szalabéri Horváth családé, egy darabig Draveczky báróné és Amadé gróf zálogosbirtoka, míg végre az egész birtok a kastélylyal együtt Galgóczy Antal birtokába jutott. A Galgóczy családtól 1849-ben Gülcher Jakab Tivadar vette meg, majd annek fia, Gülcher Ármin lett a tulajdonosa.

(forrás: Vende Aladár: Pozsony vármegye községei)

Farkas Róbert – Vága