Mátyusföld települései az írásos dokumentumok tükrében

   Előző írásainkban arról tájékoztattuk a tisztelt olvasót, hogy a tárgyi leletek bizonysága szerint Mátyusföld területe már az őskorban lakott volt. Részletesen utalnak erre az egyes településekről szóló monográfiák, amelyekben Izsóf József és Takács Mihály alapos kutatómunkát követően írnak a régió településeinek gazdag őskoráról.

   Ebben a cikkben időrendi sorrendben sorakoztatjuk fel településeinket, Novák Veronika szakmaiságára támaszkodva, aki a Mátyusföld II. címen megjelent munkában és a faluk monográfiáiban elemezte alapos részletességgel a történelmi eseményeket.

   Nem sorolhatjuk fel az összes érdekes és értékes, bennünket érintő oklevelet, hiszen a monográfiákban ezekre utalnak, de kiindulópontként hadd említsük meg a Szent István királyunk által szentesített, 1002-ből származó oklevelet, amelyet a történelem a pannonhalmi monostor alapító-és kiváltságlevele néven ismer.  Itt találkozunk először írásos dokumentumban a Wag néven szereplő birtokkal, melynek központja a mai Deáki volt.

   Másik fontos dokumentumunk Könyves Kálmán királyunk 1113-ból származó oklevele, amely a zobori apátasággal kapcsolatos. Ebben történik említés Felsőkirályiról, Gányról, Mocsonokról, Hosszúfaluról, Tornócról, de Vecse, Farkasd és Zsigárd nevével is itt találkozunk először írásos formában.

   Felsorolásunk tárgya 83 település, amelyek száma különböző adminisztrációs, esetleg gazdasági rendezések következtében 61-re csökkent. A történelmi Magyarország  ezen területén 78, a későbbiek folyamán 5 település alakult ki, helyesebben, az írásos dokumentumok később említik őket.

Árpád-kori települések:
11. század: Deáki, Sempte, Királyfa, Sellye, Vecse
12. század: Felsőkirályi, Felsőszeli, Gány, Hetmény, Köpösd, Magyarsók, Negyed, Nemeskürt, Mocsonok, Pallóc, Vágfarkasd, Vághosszúfalu, Vágtornóc
13. század: Alsószeli, Apaj, Ábrahám, Boldogfa, Feketenyék, Galánta, Geszt, Hegy, Hódi, Hegysúr, Hidaskürt, Jóka, Királyrév, Magyarbél, Nagyborsa, Nagyfödémes, Nemeskajal, Nemeskosút,Páld, Pered, Pusztafödémes, Réte, Salgocska, Sáp, Sopornya, Szelőce, Taksony, Torony, Vága, Vágszerdahely, Vezekény, Vízkelet, Zonc, Zsigárd /az Árpád-korban összesen 53/.

A későbbi évszázadok települései:
14-15. század: Alsócsöpöny, Felsőcsöpöny, Dunaújfalu, Hasvár/Egyházfa/, Barakony, Kismácséd, Középcsöpöny, Magyardiószeg, Nagygurab, Nagymácséd, Nemesnebojsza, Németbél, Papkörmösd, Pénteksúr, Pusztakrürt,Szenc, Szenckirályfa,Szered, Tósnyárasd.
16-17.század: Nádszeg, Németdiószeg, Szered-Újváros, Tallós, Újhelyjóka
18-19. század: Jánosháza 
20. század: Alsóhatár, Javorinka, Hurbánfalu, Nové Osady, Vinohrady /Szentkereszt/ - /összesen 5 település/.

   A települések szerkezetét, minősítését, társadalmi állását illetően elmondhatjuk, hogy Mátyusföldön szabad királyi város nem volt, de oppidium – mezőváros igen. A 13. században Galántával kezdődött a sor, majd Nagyfödémes és Felsőszeli következett. A 18-19. században Diószeg, Farkasd, Mocsonok, Sempte, Szenc, Szentábrahám, Szered és Sellye kapott mezővárosi rangot, némely település státuszát felújították.

   A Mohács utáni időkben Sempte vára jelentés erősséggé épült, Farkasdot, Sellyét és Galántát pedig palánkvár védte. Kajal, Réte, Borsa, Nagymácséd kuriális-nemesi falvakként szerepeltek, a többi település jobbágyfalu volt.

   Régészeink szerint az Árpád-korban még vagy 25 kistelepülés létezett vidékünkön. Ezekről a következőkben lesz szó.

Dr. Pukkai László