Mathyasfolde distrietus

   A vágsellyei levéltár igazgatónője Novák Veronika szerint a mátyusföldiség tudata a 19. század második felétől kezdett meghonosodni ezen a földrajzilag behatárolt területen. Langochadl István, aki a 19. század jeles történész kutatója volt, Ipolyi Arnold elemzéseiből indult ki, arra a következtetésre jutott, hogy Pozsony megye falvai egyházi adólajstromában már a 16. században szerepelt az általunk elemzett terület Mathyasfolde distrietus néven.

   Egy 1384-ben keletkezett okiratban Terra Mathei megnevezéssel illették vidékünket, a 15. században Comitatus de Mathyasfolde, s mint fentebb mondottuk, a 16. században már csak districtusként szerepel a korabeli közigazgatásban, s természetesen az oklevelekben is.

   Az adott korban a terra /terület/ nagy kiterjedésű közigazgatási egységet jelölt, a comitatus a mai értelemben vett megyének felelt meg, a districtus járásként szerepelt a korral foglalkozó szakemberek szótárában.

   Ipolyi Arnold szerint – nézeteit az írott források nem igazolják -, lehetséges, hogy az itt letelepedett palóc népcsoportnak, a matyóknak a nevét őrzi. Liszka József, neves szlovákiai néprajzkutatónk véleménye szerint Mátyusföld, mint földrajzi – történelmi – kulturális tájegység pontos körülhatárolása a mai napig vitát képez a kutatók között.

   A tájegység behatárolása a szakembereket két csoportra osztja. Az egyik csoportba azokat a kutatókat sorolhatjuk, akik a tágabb értelemben vett behatárolást szorgalmazzák, mint például Botka Tivadar, Czuczor Gergely, Viski Károly, Zolnay Gyula vagy Pesty Frigyes. A másik csoportba a szűkebb értelembe vett behatárolók tartoznak: Mária Jersová, Kristó Gyula, Méry Margit, valamint a szlovákiai magyar történészek és néprajzosok zöme.

   Az első csoportba tartozók a Kárpátok nyugati vonulatától a Garam folyóig elterülő részeket emlegetik e néven. Lényegében Csák Máté kiskirály birtokait jelölte ez a terület, aki III. András, majd Károly Róbert uralkodása alatt játszott fontos, de nem mindig országépítő szerepet. Mária Jersová szerint a Csák Máté nevéhez fűződő mondakör a Duna és a Tátra közé teszi Csák Máté birodalmát. Korának egyik leghatalmasabb oligarchája valóban vezetett birtokszerző hadjáratokat, de ezeket megtartani nem tudta.

   A másik csoportba tartozók a tájegység nyugati és déli határának, az előző elképzelés alapján, a Nyugati - Kárpátok, Kis – Duna, de a tájegység keleti határát már Vág folyó bal partjára sem terjesztik ki. Szerintük a keleti határ a Vág.

   Méry Margit szerint a Mátyusföld néven említett tájegység első írásos említése Szenczi Molnár Alberttől származik, ám csak a magyarság körében terjedt el, a szlovák nyelvű lakosság nem ismerte, így nem is használhatta a megnevezést. Általánosan elfogadott meghatározás, hogy a tájegység nyugati határa a Kis-Duna, északon a Kis-Kárpátok, keleten a Vág folyótól a Zsitva folyóig terjed- Szenc, Szered, Diószeg, Galánta, Vágsellye és Érsekújvár alkotják a tengelyt. Ezen a területen, tengelyen keresztül vezetett a kereskedelmi útvonal, a Via Bohemica, majd a 15-16. század második felében a Bécs – Pozsony - Szenc – Galánta - Vágsellye – Érsekújvár – Budapest vasútvonal építésének alapját képezte.

   Ami a települések szerkezetét, minősítését illeti, elmondhatjuk, hogy Mátyusföldön szabad királyi város nem, de oppidium /mezőváros/, kuriális nemesi falvak alakultak a jobbágyfalvak mellett.

Irodalom:
Mátyusföld II., 2005 szerk. Bukovszky László, Falumonográfiák /Vágsellye, Vága, Nemeskajal, Galánta stb./ az ezzel összefüggő anyagot Novák Veronika írta.

Dr. Pukkai László