Magyar tanító a Kárpátok alatt

   A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület – SZÁMTE – összefoglaló történetét Boros Béla írta meg kollégái unszolására. Rövid írásomban aktuális, mindnyájunkat érintő kérdésekkel foglalkozom.

   Az 1921-1945 között működő SZÁMTE minden igyekezete arra irányult, hogy szlovenszkói magyar oktatásügyet támogassa, alávesse megmaradásunk igényének. A SZÁMTE 1930/31. évi felmérése szerint a magyar oktatás számbeli tényezői a következők voltak: magyar tannyelvű főiskolai képzés nem volt. A más nyelvű főiskolákon /egyetemeken/ 1135 magyar nemzetiségű tanuló tanult, amely az összlétszám 3,5 százaléka volt.

   Az öt magyar tannyelvű középiskolában 3168 tanuló tanult, de az összes középiskolák magyar nemzetiségű tanulóinak száma 4246 volt, ami az összes középiskolás diákok 5 százalékát jelentette. A magyar nemzetiségű tanítójelöltek száma 316, ebből 266-an látogatták egyetlen magyar nyelvű tanítóképzőnket. Működtek még földműves iskolák, kereskedelmi, ipari és egyéb szakiskolák is. Az ipari iskolákban 3642 diák tanult /magyar tanítási nyelvűben 2458/, a köztársaság polgári iskoláiban 4617 magyar nemzetiségű tanuló végezte tanulmányait.

   A magyar népiskolák /elemi/ száma 843 volt, amelyekben 97 284 gyermek tanult. Ezenkívül 10 034 tanuló látogatott szlovák, német vagy más nyelvű oktatást.

   A magyar nyelvű könyvtárak száma 732. Könyvtárral nem rendelkezett 47 magyar kisközség. Más községekkel közös könyvtára 19 községnek volt. A könyvtárakban található könyvek száma 214 713 darab, vagyis minden 100 lakosra 33,1 kötet jutott. Az olvasók száma 42 189, vagyis 100 magyarból összesen 6,6 volt. A kölcsönzött könyvek száma 447 407 kötet, 100 lakosra 68 kötet jutott, míg az országos átlag 10,5 könyv volt.

   Arra a kérdésre, hogy milyen speciális feladatok megoldása várt a csehszlovákiai magyar tanítóságra az államfordulat után, Kovács Alajos, a SZÁMTE országos elnöke /a negyedi református iskola igazgatója/ így válaszolt: Az államfordulat először is annak az igazságnak a felismerése elé állított bennünket, magyar tanítókat, hogy akié az iskola, azé a jövő. Nekünk, tanítóknak pedig szervezkedés és önművelés révén kell előretörnünk egyéni értékünk emelése, hivatásunk és munkánk hatványozott mértékben való megbecsülése érdekében. 1912-ben, a magyarországi néptanítók VII. egyetemes gyűlésén előadásomat azzal fejeztem be: Azt akarom, hogy a tanító úr legyen a maga portáján! A csehszlovákiai magyar tanítóság tudatában volt annak, hogy csak akkor töltheti be mind az állam mind a magyar nemzet iránti kötelezettségét százszázalékosan, ha képessége lesz lépést tartani a korral – írta munkájában Boros Béla alsószeli igazgatótanító, majd folytatta: Éppen ezért sürgetik a tanítók főiskolai képzését, a tanítói akadémia felállítását.

   Kant szerint az embernek saját tökéletesítésére és mások megsegítésére kell törekednie. Ha ez általánosságban így van, mennyire inkább igaz a tanítóra, kinek egyenes hivatása, hogy az emberiséget a boldogság útjára vezesse.

   Munka és harc. Ezek nem jelszavak, hanem maga a tanítói élet.

Boros Béla: Magyar tanító a Kárpátok alatt

Szerkesztette: Pukkai László, 2005