Magyar Kultúra Napja - Díjak átadása

   A Csemadok Országos Tanácsa 2008 januárjában, a Himnusz születésnapján Galántán tartott ülésen úgy határozott, hogy az elkövetkezőkben országos ünnepség keretében ezen a napon adja át a Csemadok Életmű Díjat a hosszú évtizedeken keresztül a magyar népi, nemzeti kultúra őrzése, ápolása, fejlesztése, továbbadása terén önzetlen tevékenységet kifejtő személyeknek. Az elmúlt hat évfolyam során eddig harmincegyen részesültek ebben az elismerésben. 2015. január 25-én a következő személyek csatlakoztak hozzájuk: Balogh Csaba Galántáról, Mitro László Abaújszináról, Varga László Nagymegyerről, Vass Ottó Ipolyságról, Záhorszky Elemér Érsekújvárból.

   A múlt évtől ennek az ünnepségnek a keretében vehetik át az arra érdemesek a Csemadok Közművelődési Díját. 2015-ben ebben a kitüntetésben részesült: Dávid Mihály Párkányból, Pál Csaba és Gabriella Nagybalogról, Patócs Lajos Hodosból és Srejner Tibor Diószegről.

   A magyar kultúra napi országos ünnepségen adta át a Csemadok országos vezetése a Gyurcsó István-díjat is, melyet most a zétényi Ripcsu Rudolf vehetett át.

Balogh Csaba (Galánta)

   A galántai magyar gimnáziumban érettségizett1959-ben. 1963-ban magyar nyelv–történelem–zenei nevelés szakon diplomázott a  Nyitrai Pedagógiai Főiskolán, a kötelező katonai szolgálat letöltése után a Galántai Magyar Tannyelvű, a jelenlegi Kodály Zoltán Alapiskola pedagógusa lett. 1965-ben megalapítja az iskola gyermekkarát, amelynek mindmáig karnagya. Kórusa megalakulása óta a szlovákiai magyar gyermekkarok élvonalába tartozik. Állandó szereplője Galánta és a régió kulturális rendezvényeinek, rendszeresen vendégszereplője a Kodály Napoknak. Az énekkar 2005-ben, alapításának 40. évfordulója alkalmából nagyszabású, nyilvános jubileumi hangversennyel ünnepelt és hasonló eseménnyel készül ezidén az 50 éves jubileumra. Az 1979 óta háromévenként megrendezésre kerülő a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági kórusok országos seregszemléje, a Csengő Énekszó egyes évfolyamain a kórus rendszeresen ezüst vagy aranykoszorús minősítésben részesült. Az énekkarnak több hazai és magyarországi kórussal van baráti kapcsolata.

   Balogh Csaba évek hosszú során énekelt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában. Évtizedeken át a Galántai Járási Módszertani Központ zenei szakbizottságának volt vezetője. Társszerzője az 1987-ben a szlovákiai magyar alapiskolák felső tagozata számára kiadott zenei nevelés tantervnek, az 1980-ban és 1981-ben megjelent 5. és 6. osztályos zenei nevelés tankönyveknek, s az azokhoz írott módszertani kézikönyveknek is.

   Mindmáig „közös ügyünkért” dolgozik, amikor kellett, 1991-93 között vállalta a galántai alapiskola igazgatását is. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapító tagjai közé tartozik, több éven át volt a járási választmány tagja. Diákjait rendszeresen benevezi a zenei életünk nagyjainak kerek évfordulói alkalmából megvalósuló vetélkedőkre, s azok az ő kiváló felkészítő munkájának köszönhetően nem csak országos, hanem esetenként a nemzetközi rendezvényeken, döntőkön is eredményesen képviselik nem csak iskolájukat, városukat, hanem az egész Felvidéket. Kórusával félévszázada őrzi, ápolja a kodályi eszméket, Kodály szellemi örökségét, Kodály Zoltánnal együtt hirdeti, hogy „… nem sokat ér ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak, s aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy harmónia, amiben mind egyek lehetünk, s akkor mondhatjuk csak igazán, hogy örvendjen az egész világ!”

   Balogh Csabával évfolyamtársak voltunk a főiskolán, már ott kitűnt kiváló zenei adottságaival, pedagógiai érzékével, szorgalmával, közvetlenségével, szeretetre méltó természetével. Közkedvelt mind kollégái, mind tanítványai és azok szülei körében is. Hivatástudatának, ügyszeretetének, szakértelmének, fáradtságot nem ismerő munkájának eredménye, hogy neki a „mai gyerek” is énekel. Pedagógusként fél évszázada szolgál – a kitartóan Kodályt követő zenepedagógusok egyike. Kodály Zoltánnal vallja: „Minden gyermeknek joga, hogy az iskola kezébe adja azt a kulcsot, amellyel ha ő is akarja, bejut a zene csodakertjébe, s azzal egész élete értékét megsokszorozza.” S hogy ez megvalósulhasson, „nem kell hozzá más, mint néhány énektanár, aki déli harangszókor nem dobja vissza a maltert a vakolóládába. Akinek lelki szükséglet az a kis munkatöbblet, amire hivatala nem kötelezi, de ami éppen a hivatalos munka ízét, lelkét, értelmét adja meg.”

   Balogh Csaba kollégánknak megtisztelő kitüntetéséhez szeretettel gratulálok, példaértékű, hangyaszorgalommal végzett munkájához további sok sikert, eredményt és jó egészséget kívánok!

Stirber Lajos