Kuffner Károly (1847-1924)

   A történelmi Magyarország egyik legjelentősebb cukorgyára, a Diószegi Cukorgyár Rt. 1867-ben alakult, alapítói a dél-morvaországi Kuffner és Gutmann család tagjai voltak.

   A magyardiószegi gyár felvirágoztatása Kuffner Károly nevéhez fűződik, aki 1869-ben érkezett Magyardiószegre és majd fél évszázadig itt is maradt. Vezetése alatt a gyár Magyarország egyik legfejlettebb üzemévé vált, ő volt az ipartelep lelke. Kuffner Károly zsidó családból származott. Édesapja, Kuffner Jakab Bžeclavban köztiszteletben álló nagyvállalkozó volt.

   Tanulmányait a bécsi műegyetemen és a mosonmagyaróvári gazdasági főiskolán végezte, ahol viszonylag gyorsan elsajátította a nyelvet. Kuffner Károly esetében az iskolában szerzett elméleti ismeretek szerencsés módon keveredtek a gyakorlati élet tapasztalataival. Fiatalos lendülettel nagyon sok olyan gyártási eljárást vezetett be, melyek alkalmazása más cukorgyárban is általánossá vált. 1877-ben Kurzwill Jánossal közösen szabadalmaztattak egy találmányt, a szállítóhevedert, mellyel a cukorrépát szállították a feldolgozás színhelyére. Az 1890-es évek elején Kuffner Károly egy újfajta szűrőberendezést fejlesztett ki, melynek segítségével a nyers szirupból kiszűrték a kristályosítást akadályozó rostokat. Kuffner Károly mindig nyitott volt a műszaki újdonságok iránt. 1900-ban elsőként bevezettette a telefonhálózatot a gyárba, amelynek 8 melléke volt. A fejlett, modern ipartelephez cukorfinomító, műmalom, terjedelmes gazdaság (30 000 hold) is tartozott. A gazdaságokban főleg cukorrépát (350 magyar holdon), borsót (600 magyar holdon) termesztettek, az állattenyésztés terén főleg a marhahizlalással foglalkoztak. A cukorgyári gazdaságokban Kuffner Károly szintén úttörőmunkát végzett. Az egyes ipartelepeket és majorságokat, melyek a központi teleptől 5-20 km távolságra voltak, lóvontatású keskenynyomtávú iparvasút kötötte össze. Tekintettel a 19. századbeli viszonyokra, amikor a legfőbb szállítási eszköz a szekér volt, ez a kisvasút nagyban megkönnyítette a kitermelt cukorrépa, gabona- és takarmányféleségek betakarítását.

   A mezőgazdaság terén Kuffner Károly legnagyobb érdeme a helyi magnemesítő intézet létesítése volt, melyet 1870-ben kezdtek kiépíteni. Mint jó gazdász arra törekedett, hogy önellátó legyen minden téren, a répamagtermeléstől a cukorrépa vetéséig, a betakarítástól egészen a feldolgozásig.

   A magnemesítő állomáson a korszak legjobb szakemberei foglalkoztak a cukorrépa, a búza, a kukorica kiváló fajtáinak előállításával, nemesítésével. A környéken vetett búzafajták keresztezésével olyan új gabonafajtákat nemesítettek ki, mint pl. a diószegi óriás búza, mely aztán meghódította jóformán az egész Magyarországot és a környékbeli országokat is.

   A cukorgyári gazdaságban, az országban elsőként alkalmaztak a mezőgazdasági termelésben olyan módszereket, amelyekkel másutt még csak kísérleteztek. 1881-től rendszeresen műtrágyázták a termőföldeket a magasabb terméshozam elérése érdekében. Nyitottak voltak a technikai újdonságok iránt is, elsőként (1881-ben) alkalmazták a nagybirtokon a mélyszántásnál a gőzekét, amely alkalmas volt a cséplésre is. A cukorrépamagot a híressé vált diószegi vetőgéppel vetették. Az általánosan használt Kutzer-féle répamagvetőgépet Kuffner Károly egy nehezékkel tökéletesítette, és ezt a változatot hamarosan átvette a gépipar is, és a diószegi vetőgép márkanéven hozták forgalomba.  Kuffner Károly másik jelentős találmánya az univerzális répafeldolgozó gép volt, amelyet a motoros mezőgazdasági gépek 1913-ban Galántán megrendezett kiállításán mutattak be a nyilvánosság előtt. Kuffner Károly sikeresen hasznosította a mezőgazdasági termelés és a cukorgyártás során keletkezett hulladékokat is, így a répaszeleteket vagy a szalmát.

   A cukorgyárban kezdetben csak 200 munkást alkalmaztak, vezetése alatt azonban az állandó alkalmazottak száma 1000-1200 között mozgott, az idénymunkák alatt ez a szám megkétszereződött.            A család hozzájárult az építészeti emlékek felújításához is, támogatták a hazai amatőr színjátszók csoportját és a környékbeli kulturális előadásokat.

   Kuffner Károly aktívan bekapcsolódott több állami szintű szervezet, egyesület és intézmény munkájába is. Munkásságának elismeréséül 1896-ban nemesi rangot kapott, a „de Diószegh" előnévvel, és 1904. december 4-én megkapta a bárói címet is.  A párizsi világkiállításon való részvételéért - ahol az egész Magyarországot képviselte-, királyi elismerésként arany érdemkeresztet kapott. A király nevében a kitüntetést Széli Kálmán miniszterelnök adta át.

Részletek Pokreis Hildegarda A Kuffner család szerepe Diószeg és környéke iparosodásában című tanulmányából.