Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Elnök Úr, Kedves Csemadok tagok, Tisztelt Vendégek!
… Az igazán nagy, egy életre szóló események csak egyszer történnek meg egy ember életében. Számunkra ilyen jeles és emlékezetes ez a mai nap.
Ez a díj egyben arra is kötelez bennünket, hogy a csemadokos elődeink által 68 évvel ezelőtt meggyújtott szimbólumunkat, a fáklyát, őrizzük, továbbvigyük magasra tartva, hogy fényénél minden felvidéki magyar jól lássa, merre is kell mennie. – S hogy ebben a 21. századi változó világban is tudjuk, hol a helyünk, és hová tartozunk. A fáklya mutatja a helyes utat, csak követnünk kell!
Fogjuk meg szorosan egymás kezét, tartsunk össze, mert úgy erősebbek vagyunk. S a világ egyik legszebb és leggazdagabb nyelvét, édes anyanyelvünket, a magyart, úgy szeressük, mint az édesanyánkat, akinek az életünket és a nyelvünket köszönhetjük. Aki magyarul szólt hozzánk, magyarul énekelt, mesélt, tanított a szépre, a jóra, emberségre, tisztességre, becsületre. Magyar iskolába íratott minket, így mindent, amit tudunk, az anyanyelvünkön sajátíthattuk el. Ezt soha ne feledjük! Ezeréves vérzivataros magyar történelmünket, gazdag kultúránkat, felbecsülhetetlen szellemi értékeinket, népdalainkat, táncainkat, szokásainkat, hagyományainkat, mindent. S azt a feladatot, kultúrmunkát, melyet a Csemadok felvállalt, folytassuk! És a megkapott drága kincset, eleink örökségét - óvjuk, védjük, éltessük, mely el nem adható, el nem lopható, de megtanulható, megtanítható és tovább adható. Ezt örökítsük át a jövő nemzedékének, hogy megmaradjon.
Mert csupán nyelvében és kultúrájában él egy nép, egy nemzet, a mi estünkben a magyar. Legyünk rá büszkék mi, mindenkori Csemadokosok, mert ez csak a mi sajátunk. Bízzunk önmagunkban és egymásban, mert erős várunk a nyelv: ,,bot, batyu és fegyver. Bot, melyre mindig támaszkodhatunk, batyu, édes teher, melyet egy életen át hordunk és fegyver, mely mindenkor, minden helyzetben megvéd bennünket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégek!
Kitüntetett csemadokos társaim nevében őszinte szívből ígérem, ha majd véget ér az ünnep, s jönnek a dolgos hétköznapok, - tesszük tovább a dolgunkat még nagyobb hittel, odaadással és elszántsággal - magyar iskoláinkért, magyar kultúránkért, azért a magyar közösségért és azzal a közösséggel együtt, ahonnan jöttünk, ahol élünk és dolgozunk, felvidéki magyarként, a szülőföldünkön, Szlovákiában, Európa közepén. Nem vagyunk egyedül, mert mellettünk áll erős bástyaként az ötvenezres Csemadok tagság, akiknek köszönhetően, őket is képviselve, mi ma Csemadok díjban részesültünk, mely jelképesen minden általunk képviselt csemadokost megillet, mert ők is megérdemlik! Köszönjük. A kitüntetetteknek pedig további eredményes alkotó munkájukhoz szívből kívánok erős hitet, kitartást és jó egészséget.
"Isten, áldd meg a magyart!" - mert nagy szükségünk van rá.
"Jó kedvvel, bőséggel" – végre már megérdemelnénk, ezer éve várunk erre.
"Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel" - mert Tőled is várjuk a segítséget.
"Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt!" – már nagyon megérdemelnénk.
"Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt." ÁMEN…
Tisztelettel köszönöm, hogy meghallgattak.
Pék Éva